„Koncentráljunk, ássuk bele magunkat, aztán próbáljuk meg átlátni a dolgot.” Sok szerencsét hozzá! Janice Hallett nem könnyíti meg a mindannyiunkban rejtőző Sherlock dolgát. A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A legnagyobb vonzereje számomra az, hogy visszahozza a békebeli krimik agymunkára apelláló stílusát. Másrészt, ez egy modern levélregény. A történet e-mailek és üzenetváltások végtelen sorozata. Számtalan szereplőt vonultat fel, és a szoros közösségekben megbújó feszültségekre alapozva építi fel a bűntényt, és annak megoldását is. Engem kifejezetten szórakoztatott az ironikus megjegyzésekkel teletűzdelt szöveg, mely pontosan megmutatja a látszat mögötti valóságot ember és ember között. Jó párszor felnevettem, még többször gonoszdin mosolyogtam, és bizony megesett, hogy felhördültem egyes részek olvasása közben. Rendesen magával ragadott. Felüdítő volt végre egy olyan krimit olvasni, ami nem a patakokban ömlő vérrel és az olvasó minél erőteljesebb sokkolásáv