„De aminek legnagyobb súlya van életedben, az a néhány ember, akit ismertél. A könyvek, a zene, az megint egészen más. Bármivel gazdagítanak is, csupán eszközök, hogy eljuss az emberekhez. Persze, csak az igazi könyvek, az igazi zene. A többi száraz, rideg dolog.” /Jorge Semprún: A nagy utazás Bevallom töredelmesen: tegnap kimentem. Tudom, manapság kétféle ember van a Földön: a rendes, aki szépen otthon marad, és a rosszgonosz , aki folyton-folyvást az utcán, boltban kóricál. Szóval, kimentem. Tetőtéri garzonban élek, se udvarom, se erkélyem. Viszont a házzal szemközt van egy kis zöld terület, tavacskával, paddal, madárdallal, napsütéssel, virágillattal. Embert alig látsz, azt is csak messziről. Egy órácska csupán. A lelkem megtelt. A szívem megtelt. Egy kis remény. Egy kis jókedv. Egy kis tavasz. Azért jöttem most, hogy hozzak nektek egy vidám book taget. Mert be vagyunk zárva, de miért ne képzelhetnénk azt, hogy mégse? Gyere velem egy