Tiszta lappal a világban

  "Búvárolni jöttem ide az óceán rejtett mélységeit – az érzelmek vad dagályát –, és fölmerülni mindenestül emberi mivoltomban, teljes alázattal tömöríteni pár sorba az általam megismert miriád történetet, beutazott világokat, az Odüsszeuszként megvívott csatákat." A Csendélet nek varázsa van. Amikor elcsendesedni vágyik az ember, ez a regény tökéletes támasza lehet a fáradt, szépségre, lassúságra, finomságra vágyó léleknek.  1944-ben Firenzében egy fiatal angol katona átbeszélget egy éjszakát egy idős művészettörténésszel. Mindkettejükre nagy hatással van ez a rövid találkozás. Olyannyira, hogy évtizedek múltán is fontos részei egymás életének, még ha személyesen sokáig nem találkozhatnak újra. Az élet zajlik tovább. A fiatalember évekkel a háború után Londonból Firenzébe költözik, és viszi magával furcsa kis választott családját. A regény lelki és szellemi útkeresésről szól, barátságról és szerelemről. A nemi identitás megélése, elfogadása központi kérdés, ahogyan a művésze

" Minden új kert olyan, mint egy könyv, amibe még senki sem olvasott bele, minden lapját dugig megtöltik a lehetőségek." Az utolsó kert Angliában  idilli, pihentető élmény volt számomra, mert  Julia Kelly olvasmányosan ír, kellemes atmoszférát teremt, és lebilincselő aprólékossággal, következetesen építi fel ezt az igazán szeretnivaló történetet.  A regény egy vidéki angol kisvárosba kalauzol el bennünket, miközben időben három szálra bomlik szét. Venetia Smith, a neves kertépítő 1907-ben tervezi meg és építi fel a Highbury-birtok legendás kertjét, ám ez alapjaiban dúlja fel az addig nyugalmas mederben folyó életét. 1944-ben a  hadsereg rekvirálja a birtokot, és kórházzá alakítja át lábadozó katonái számára. Napjainkban  Emma Lowell ennek a kertnek a renoválására kap megbízást. Munkája során nem csak a kert éled újjá teljes pompájában, de évtizedek óta őrzött titkokról is lehull a lepel.  Határozott, erős, mégis gyengéd és érzelmes nők keresik a saját helyüket a férfiak vilá