„A tárgyakat elvehetik tőlünk, hogy megsemmisítsék, de a tettek olyanok, mint a fába vert szög, örökre nyomot hagynak maguk után. A jók erősítik a fát, a rosszakat meg hiába kihúzzuk ki egy harapófogóval, ott marad a nyomuk, ami örökre meglátszik majd. A világot a cselekedeteinkkel formáljuk.”
Nem tudok mást mondani, a borús téma ellenére az Ella háborúja egy nagyon kedves regény. Nőies mondatokkal átszőtt, az a fajta, amibe könnyű belemerülni. Ugyanakkor jelentőségteljes, elgondolkodtató témát vet fel, és emiatt különösen érdekes írás.
Nagy részben a második világháború utolsó évében játszódik, egy svájci határ melletti kisvárosban, és a hétköznapi német emberek szemszögéből mutatja be a borzalmakat. Azt, ők hogyan élték meg Hitler ijesztő rémuralmát, és ez szokatlan nézőpont. Éppen emiatt tartom fontosnak.
A szereplők nem szívtelen szörnyetegek, vagy elvakult fanatikusok, csupán hús-vér emberek, akik próbálnak valahogyan túlélni ebben a bizonytalansággal és veszélyekkel teli kényszerű valóságban. Bemutatja ellenérzéseiket a párt ideái iránt, a félelmeiket, és az erkölcsi vívódásaikat. Nehéz helyzetben voltak, és szükség van rá, hogy róluk is szóljanak könyvek.
A történetben megjelenik természetesen a szerelem is, de nem válik vezérmotívummá, csupán egy kis meleg színt kölcsönöz a kerek egésznek. Bagó Tünde szépen, rendezetten fogalmaz. Karakterei kilépnek a könyv lapjairól, szinte meg tudjuk érinteni őket. A történet gördülékeny, és még a két idősík ellenére is egyfelé tartó, letisztult. Nincs túlírva, nincs túlmagyarázva, nagyjából a helyén van itt minden.
Szerettem olvasni, mert kellemes kikapcsolódást
nyújtott, és őszintének éreztem. Azt gondolom, erről a témáról pontosan ilyen árnyaltan,
ilyen empatikus hozzáállással lehet csak beszélni. Nem ment túl mélyre, de
megérintett, és elnyerte a szimpátiámat. Remek első könyvnek tartom, és igazán
igényes, figyelemre érdemes történelmi regénynek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése