Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2020

Emma Donoghue: Hívnak a csillagok - " Élet, dicsőséges élet!"

  "Emlékeztettem magamat arra, hogy a hírek fele pusztán kitaláció. Manipulált tények a közhangulat javítása érdekében, de legalábbis cenzúrázott tájékoztatás, hogy elkerüljék a még nagyobb kétségbeesést." Lendületes, sokatmondó, felzaklató történet. Az a fajta, amit nem lehet csak úgy letenni, mert az események észvesztő tempóban áramlanak, és ezt a sodrást nehezére esik az olvasónak megtörni. Emma Donoghue: Hívnak a csillagok c. regénye a 21. Század Kiadó egyik év végi újdonsága. 1918-ban járunk a háború által kizsigerelt Írországban, ahol tombol a spanyolnátha.  Az éhínségtől, nélkülözéstől legyengült ír nép keserves küzdelmet folytat a túlélésért. A férfiak többsége a frontokon harcol, a nők pedig igyekeznek helyettük is helyt állni a gyárakban és a kórházakban. A járvány kíméletlenül szedi áldozatait: egész családokat találnak holtan nyomorúságos, hideg kunyhóikban, emberek esnek össze az utcán a saját vérükben fuldokolva.  Julia Power ápolónőként dolgozik egy dublini

Ben Lerner: Az iskola Topekában - "A nép mikrofonja"

{...} "még fiúk, örök fiúk, Pán Péterek, férfi-gyerekek, mivel Amerika egy véget nem érő kamaszkor, fiúk, akiknek nincs vallásuk és nincs karizmatikus vezérük; még apjuk sincs – Carter elnök! –, akit megölhetnének vagy aki azt mondaná nekik, hogy öljék meg a zsidókat; nincsenek zsidóik; a libidójuk tömeges megadásra ösztönzi őket, csak éppen nincs, aminek megadhatnák magukat; még a pénzben vagy a tudományban sem hisznek, vagy az a hit nem elégséges; a hazájuk megharcolta és elvesztette az utolsó igazi háborúját; egyszóval túltápláltak; egyszóval éheznek. " Társadalmi és politikai kórkép - ezek ok-okozati összefüggéseinek posztmodern gyűjteménye olvasmányos családregénybe csomagolva. Ben Lerner: Az iskola Topekában c. regényét röviden így tudnám talán a legjobban összefoglalni. A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának páratlan tagja. Szokatlan, egyedi: magas irodalom. Gyanítom, hogy nagyon megosztó könyv lesz ez.  Adam Gordon átlagos középosztálybeli kamaszfiú egy közép

Esi Edugyan: Washington Black - "Csak egy fekete kölyök voltam."

  "Csak egy fekete kölyök voltam, nem volt jövőm, nem várt rám se kegy, se irgalom. Semmi voltam, semmiként fogok meghalni, levadásznak és egy-kettőre meggyilkolnak." Vannak könyvek, melyek már a megjelenésük előtt megszólítanak. Ilyenkor nem tudod megmagyarázni, miért is vonz annyira az adott könyv, de abban biztos vagy, hogy kell neked. Így voltam Esi Edugyan: Washington Black c. regényével, mely a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának egyik új tagja.    Washington Black az 1800-as évek elején született egy barbadosi cukornádültetvényen. Tizenegy éves koráig itt is nevelkedik, természetesen rabszolgaként. Egy szép napon gazdája testvére, aki felfedező és feltaláló, kölcsönkéri őt, hogy inasa és segítőtársa legyen. A kisfiú szép lassan megtanul olvasni és írni, megismeri a természetet, és kiderül, hogy csodálatos tehetsége van a rajzoláshoz. Óvatos és gyanakszik ugyan, de élvezi az új életét, és új képességei felfedezését. Egy kísérteties éjszakán egyedüli szemtanúja l

Gary Susman – Jeannine Dillon – Bryan Cairns: Mindörökké Jóbarátok - "Mi a helyzet?"

" Mindegy, kik vagyunk, mennyire elkeseredtünk, vagy hányadszor nézzük újra az egyes epizódokat. A  Jóbarátok  mindig ott van, ha kell." Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt harminc év egyik legikonikusabb, legtöbbet emlegetett, legtöbbet idézett, legtöbbet játszott sorozata a Jóbarátok (Friends). Az NBC tíz évadot megélt szituációs komédiája tulajdonképpen az egész világot meghódította, és több generáció szívébe belopta magát. A 21. Század Kiadó most megjelent Mindörökké Jóbarátok c. kötete ennek hivatott emléket állítani. Gyönyörű könyv, egyébként, nagyon igényes. A fedőborító alatt rejtőző keményborító ötletes, és ahogy elkezdjük olvasgatni az ott található idézeteket, máris mosolyt csal az arcunkra. Azt ezúttal kicsit morgolódva említem, hogy ez a kiadás valóban féltégla, a súlya miatt konkrétan embert lehetne vele ölni. A könyv maga nagyon részletes. Rengeteg kép található benne, és sok érdekességgel szolgál a sorozat történetét illetően. Bár gyanítom,

Helene Flood: A terapeuta - "Az emlékek változnak."

  "Néha rendben van. Néha szinte boldog vagyok. Máskor megrémít ennek az egésznek a nyomorúsága, hogy milyen kevéssel is beérem." Ez az a könyv, aminek a megjelenését szinte tűkön ülve vártam, és ez az a könyv, ami az első betűtől az utolsóig lekötött. Helene Flood: A terapeuta c. regénye meglehetősen minimalista stílusú, de igazán hátborzongató külcsínt kapott a Partvonal Kiadó tól. Egyszerűsége működik, megragadja a tekintetet, és ahogy egyre tovább nézed ezt a képet, rád tör valami baljós, szívszorító hangulat. A regény maga ugyanígy működik. Nyomasztó, szürke, lehangoló atmoszférája van, már az elejétől kezdve. A főszereplő, Sara meséli el nekünk a történetét, felütései remekül szerkesztettek, mondanivalója nyugtalanítóan sejtelmes. Részletről részletre építi fel a szorit. Néha talán úgy érezzük, túl sokat beszél túl részletesen olyan dolgokról, amik nem kapcsolódnak szorosan az eseményekhez, ám amikor a végén a csattanóhoz érkezünk, minden értelmet nyer. Úgy talál képe

Dean Koontz: Kötődés - "És a szándék a lényeg."

  "A kutyák a legtürelmesebb lények a világon. Azzal töltik az életüket, hogy arra várnak, az emberek megsétáltassák, megetessék, megsimogassák őket. Bármilyen figyelmesek is a gazdáik, a kutyák mindig több időt töltenek várakozással, mint csinálással." Valóban a szándék a lényeg?  Fontos morális kérdést vet fel és jár körbe olvasmányos, izgalmas, felkavaró módon Dean Koontz legújabb, Kötődés c. regényében. A könyv sejtelmes, mégis meghittséget sugárzó borítóval jelent meg nálunk, a 21. Század Kiadó égisze alatt. Az ódon, égig érő fák között, a szivárványos színű ködben ácsorgó kisfiú és legjobb barátja, a kutya látványa tökéletes pontossággal tükrözi a történet lényegét és hangulatát.  A tizenegy éves Woody Bookman, akit édesanyja rendszerint jól funkcionáló autistaként jellemez, a legnagyobb titokban édesapja pár évvel korábbi, gyanús és váratlan halála ügyében nyomoz. Szokatlanul magas intelligenciahányadosa, zsenialitása miatt könnyen eligazodik az internet sötét bugyr

Bauer Barbara: A fekete rózsa - "Megfordul a világ."

" Ami igazán fontos, az bennünk van, elkísér, végigjárja velünk az utat, előjön, talán még súg is, ha kell, de aztán visszahúzódik a felejtés mögé, legyen az öröm vagy bánat, jó vagy rossz. Mind képes táplálni, mind erőt ad, mutat valamit. Mind elmozdít és más irányba visz tovább." Ez a könyv egész egyszerűen gyönyörű. Megrendítő. Nagyon erős érzelmi hatása van. Olyan csodálatos, tökéletes, erős mondatokból, gondolatokból épül fel, hogy tulajdonképpen minden egyes szavával hat. Bauer Barbara: A fekete rózsa c. regénye nem csak varázslatosan szép külcsínében megkapó, hanem tartalmában is értékes, szívhez szóló, csodatévő irodalom.  A történet abban a faluban játszódik, ahol maga az írónő is felnőtt. Etyek utcái, házai, arcai szinte megelevenednek előttünk, akár ha filmvásznon látnánk. A múlt életre kel a szemünk előtt. Érezzük a frissen sült, még forró cipók, a sütemények, és a szőlő ültetvények illatát, a bor zamatát a nyelvünkön. Az ízes beszéd szinte kihallatszik a sorok k

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

  "… éppen azon tanakodott magában, hogy vajon miért lopta el a kerekeken guruló nagy szürke bőröndöt. Mert alkalom nyílt rá? És a tulajdonos durva fajankó volt? Vagy abban a reményben, hogy van benne egy pár cipő, sőt, talán még egy kalap is? Vagy azért, mert neki, az öregembernek nincs vesztenivalója? Allan nem tudta megmagyarázni. Amikor az élet túlórázik, az ember többet megenged magának, zárta le magában a morfondírozást, és kényelmesen elhelyezkedett az ülésen." Allan Karlsson élete, bizony mondom, eseménydús mese.  Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt  c. regényének már a címe is feltűnő. Aki ránéz, rögtön sejti, hogy nem szokványos történettel áll szemben, és nem téved. Ez a könyv egy v alódi kaland, egy groteszk, fapados, rázós komédia az Athenaeum Kiadó igényes, figyelemfelkeltő köntösébe csomagolva. A történet két idősíkon fut. Az egyik a százéves Karlsson új kalandjait meséli el bűnözőkkel, bőröndökkel, hullákkal és elefántokkal ta

Josie Silver: Lydia Bird két élete - "Mi lett volna, ha?"

" Az élet legmeghatározóbb pillanatai többségükben váratlanul történnek; sokszor tökéletesen észrevétlenül szaladnak el az ember mellett, és utólag sokáig nem is tudatosulnak bennünk, már ha egyáltalán ez megtörténik valaha." A csodálatos érzelmi utazást ígérő fülszöveg, és a szinte dallamos, különösen jó érzéseket keltő címe csábított engem arra, hogy elolvassam  Josie Silver: Lydia Bird két élete c. terjedelmes romantikus regényét. Ezen kívül még az is közrejátszott, hogy nagyon szép borítót kapott a 21. Század Kiadó tól. Egyszerűen rajongok ezért a nőies, édes, púderesen visszafogott színvilágért. Lydia Bird huszonnyolcadik születésnapjának estéjén vőlegénye, Freddie tragikus hirtelenséggel életét veszti egy autóbalesetben. Lydiával körülbelül két hónappal a férfi halála után találkozunk először. Ekkor még a tagadás fázisában jár, képtelen elfogadni a szörnyű igazságot. Súlyos álmatlanság gyötri, és menekülni szeretne a borzalmas, elviselhetetlen valóság elől. Ezzel kezd

Cso Namdzsu: Született 1982-ben - "Manapság egy nőnek aranyélete van."

"Vajon a törvény vagy a rendszer változtatja meg az értékeket, vagy az értékek vonják maguk után a törvény és a rendszer változását?" Őszintén azt hittem, hogy ez a könyv, hogy úgy mondjam, egy idegen világról szól. Egy általam mind ez idáig feltérképezetlen keleti kultúráról, életszemléletről, a tradícionális, konvencionális Dél-Koreáról. Ennél nagyobbat nem tévedhettem volna. Cso Namdzsu: Született 1982-ben c. kisregénye nálunk tavaly jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában, miután először Koreában, majd az egész világon felkavarta az állóvizet, és végül 2018-ban még film is készült belőle. Idén pedig az a megtiszteltetés érte az írónőt, hogy művét Nemzeti Könyvdíjra jelölték, ami napjaink második legjelentősebb irodalmi elismerése. A regény főhőse Kim Dzsijong, egy harminchárom éves, átlagos koreai fiatalasszony. Egyetemet végzett, szorgalmas, intelligens, és igen: ambíciózus. Már kislányként sem érti, hogy miért jár minden jó kizárólagosan az öccsének, és hogy az isko

C.S. Forester: Greyhound - "Kapitány a hídra!"

" A kötelességével egyedül maradt ebben a zsúfolt kormányfülkében, az összetorlódott konvoj élén. Isten hazahozza az elhagyottakat." Őszintén megmondom, kellett pár nap ahhoz, hogy feldolgozzam és értékeljem azt, amiről C.S. Forester: Greyhound c. regénye szól. Nem volt ugyanis könnyű olvasmány a számomra. A könyv ugyan 1955-ben  jelent meg először külföldön, és azóta is széles ismertségnek, és nagy népszerűségnek örvend, nálunk a kiadásra egészen a belőle készült film debütálásáig várni kellett. A Partvonal Kiadó égisze alatt, megkapóan szép filmes borítóval került idén ősszel a könyvesboltjaink polcaira.  Általában szeretem a II. világháborús történeteket, és nagyon sokfélét olvastam már. Az úgynevezett "férfi regények" sem riasztanak vissza, mivel szimpatizálok a férfiak stabil, érzelmileg letisztultabb, reálisabb gondolatvilágával. Ez a regény azonban majdnem kifogott rajtam. Az alaptörténet nagyon izgalmasnak ígérkezett. Egy harminchét hajóból álló konvoj sze

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság - "A pihent elme a legkreatívabb."

" Történeti távlatból nézve a modernizmusnak ugyanis vitathatatlan képessége van a feltámadásra. Annyiban különbözik a főnixmadártól, hogy az utóbbi mindig változatlan alakban teremti újjá magát. Amikor azonban a művészet támad fel hamvaiból, senki nem tudhatja, mi lesz belőle." Nemes egyszerűséggel azzal kezdeném, hogy nagyon régen nem nevettem ennyit egy könyvön sem, mint Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság c. regényén. Az első cirka tizenöt-húsz oldalt konkrétan végigröhögtem-kuncogtam-bazsalyogtam-hahotáztam. Én mondjuk szeretem ezt a fajta különös, talán kissé pihent nek nevezhető humort, de Jonasson valóban hihetetlenül szórakoztató, ugyanakkor éleslátó és kritikus is.  Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent őszi újdonság az első könyvem volt az írótól, ám biztosan nem az utolsó. Ha nagyon lényegre törően akarom kifejezni magam: Jonasson megvett magának kilóra. Stílusa kacagtatóan üde és friss, akár egy csokor harmatosan szedett menta. Finom iróniába cs

Harlan Coben: Az erdő - "Látom apámat azzal az ásóval."

  "Hívhatnak nyugodtan képmutatónak – az is vagyok –, de sokszor nagyon nehéz eldönteni, hol a választóvonal helyes és helytelen között." Harlan Coben: Az erdő c. regénye nem mondható újdonságnak, hiszen a harmadik magyar kiadását éli. Ezúttal a Jaffa Kiadó öltöztette új, felettébb tetszetős köntösbe, nem kis örömömre.  Azt szeretném már az elején leszögezni, hogy Coben  ezúttal sem hazudtolta meg magát. Rögtön az első mondat egy félelmetesen erős felütés. A kezdő jelenet megalapozza az egész könyv további hangulatát, mondhatni: megágyaz mindannak, ami a későbbiekben történni fog. Csavaros észjárásra vall, ahogyan Coben összerakja a történeteit, körülbelül hasonló sémával, mint mi a puzzle-t. Kívülről halad befelé, bár néha kézbe akad egy-két homályos belső információ, ami előremutat a végső összképre. Mindez kitűnő érzékre, irigylésre méltó fantáziára, és feltétlenül kimagasló tehetségre utal. A bevált séma nála is megvan, mint minden írónál, de Coben soha nem unalmas. Eb

Maros András: Két-három dán - "Minden eldőlt."

"Az emberek valamilyen szinten az azonosságok alapján találkoznak össze, viszont, és ez a nehéz része, a különbségeik tiszteletben tartásával tudják csak fenntartani a kapcsolatot." Maros András: Két-három dán (21.Század Kiadó, 2020) c. regényét jó szívvel ajánlották, és én jó szívvel olvastam, azonban a benyomásaim a könyvet illetően pontosan olyan széles skálán mozognak, mint maga a mű nyelvezete és mondanivalója. Az alapkoncepció az, hogy három dán fiatalember Magyarországra utazik kikapcsolódni. Ebből a szituációból kiindulva bontakozik ki azután a meglehetősen szerteágazó, és eklektikus történet. A Két-három dán minden akar lenni: a nagy magyar falusi valóság krónikája, a fővárosi romkocsmák elnagyolt lenyomata, fejlődésregény, krimi, bohózat, és lélektani dráma. A műfajok ilyen sokrétű keveredése rám sajnos zavaróan hatott. A téma tekintetében szintén sokat igyekszik felölelni: barátság, elkeserítő apa-fiú kapcsolat, szerelmi szál, ifjúkori kalandozások, és bűnözés. E

Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok - "A kötelék úgy erősebb, ha magunk választunk."

" Én akkor is, kétségkívül, az anyja voltam. Azok az ujjak, amelyek a bőrömet simogatták, mikor a fürdőszobában az égési sebeinket nézegettük; azok a szemek, amelyekkel potyogó könnyeimet nézte, miközben a ruhákat égetve egymást átölteltük. A kéz, amely a kezemet fogta a part szélén." Mennyi érzelem, mennyi gazdagság, mennyi aljasság és kedvesség halmozódhat fel egy ilyen aprócska könyvben! A Partvonal Kiadó egyik őszi újdonsága, Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok c. regénye ékes példája az egyszerű, de nagyszerű hiteles elvének. A műből maga az írója filmet is rendezett, amely 2018-ban a Cannes-i Filmfesztivál egyik győztes alkotása lett.  A külalakja szerintem lenyűgöző, olyan ez a könyv, mint egy kicsi ékszer.  Bájos, kézbe simuló, könnyű, és elragadó. Ugyanakkor bátran állíthatom, hogy mindez igaz a tartalomra is: bohém, néhol kifejezetten humoros, ám mélyenszántó és érzékletes is. Hirokazu kecses szépségbe, játékosságba csomagolja súlyos érdemi mondanivalóját. A főszere

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma - "Lázár, rajta, jöjj ki!"

" … ha a kárhozottak belehörögnek az arcodba, akkor mindegy, mekkora hatalmad van a földön, azonmód menekülőre fogod!" Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma c. regénye az Athenaeum Kiadó egyik idei újdonsága. A szlovákiai magyar író az Anjouk c. történelmi regénysorozatával lett méltán népszerű az olvasók körében. Ebben az új írásában egy olyan elképzelt világot teremtett meg önmaga, és olvasói szórakoztatására, amely nagyban eltér eddigi komolyan felépített munkáitól. Ezúttal is visszarepít bennünket az általa oly alaposan ismert Anjou királyok korába, ám egy bravúros csavarral pestis helyett zombikat szabadít szeretett hőseire. Sokan kérdezték már tőlem, hogy én, mint többnyire széplélek, mégis mit szeretek ezen a nagyon abszurd, véres műfajon. Nos, a válaszom az, hogy nem a hörögve járkáló, emberhúst zabáló, vérre szomjazó élőholtak képezik a fő vonzerőt számomra.  Az ebben rejlő lehetőséget szeretem, hogy a túlélőknek esélye van jellemfejlődésre. Egy ilyen járvány világméret