„Lovak mindenhol vannak, Lil. Próbáld ki, milyen megülni őket másutt! Fedezd fel a világot, vágj bele új dolgokba, és légy bátor!”
Előre is elnézést kérek mindazoktól, akik már unják, hogy képtelen vagyok kritikus lenni az írópárossal szemben. A romantikus műfaj nem a szívem csücske, ez már többször kisült, de kérem, amit ez a két nő művel, az nekem mindig, de kivétel nélkül mindig bejön!
Szeretem az üdeségüket, a humorra való hajlamukat, a kiviláglóan empatikus, pozitív életszemléletüket. Az tény és való, hogy mindig két tökéletes emberpéldány van a fókuszban, akik a végén természetesen összejönnek, de ettől nem lesz hibás egy ilyen zsánerű történet. Ó, azok a hasfájósan pazar poénok, az eszelősen váratlan fordulatok, az imádni való karakterek, a fantáziadús történetvezetés! Napestig sorolhatnám, mi mindent szeretek a Christina Lauren-jelenségben.
Ha valami mégsem tetszett, arra ki se akarok térni, mert alapvetően és végérvényesen varázsolt el a Kalandtúra Wilder-módra. Sokáig olvastam, de csak mert más dolgokkal voltam elfoglalva. Pedig minden, amiről álmodtam, az ez a könyv volt, a kanapé, meg a narancshéjas étcsokoládém. Esetleg az Őrült tehenem. Ez utóbbi egyébként sóskaramella szelet, a félreértések elkerülése végett.
Szóval az van, hogy ezúttal is halálian, marhán odavagyok. Imádtam, lubickoltam minden egyes sorában, és amelyikben mégsem, azt huss, elfelejtjük. Oké, legyen egy hiba megemlítve részemről: az én szívem egyértelműen Édeskrumpliért dobogott, és nagyon sajnáltam, hogy olyan keveset szerepelt.
Gyönyörű tájleírásokkal tarkított, körömrágósan izgalmas
kincskeresős kalandregény isteni románccal fűszerezve. Minden benne van, és még
annál is több. Igazából nem akar mély lenni, mégis azzá válik valahol a maga
tüneményes szépségében. Mert őszinte, mert finom, és annyira, de annyira
szerethető. Á, olvassátok, ennyi, amit mondani akarok. Csak olvassátok, és
szeressétek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése