Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2025

Ella's Top 5 + 1 - Világirodalom

1. Miranda Cowley Heller: Papírpalota „Amióta elég öreg vagyok ahhoz, hogy megkérdőjelezzem az ösztöneimet, anyám mindig ugyanazt a tanácsot adja nekem: „Dobj föl egy érmét, Eleanor. Ha a válasz nem az, amit vártál, csináld az ellenkezőjét.” Mindig tudjuk a helyes választ, akkor is, amikor nem… vagy amikor azt hisszük, nem tudjuk.” 2. Jón Kalman Stefánsson: Ásta „Néha ugyanis a hallgatás többet árul el minden szónál. Sokkal többet mond, és úgy, hogy az tökéletesen érthető. Becsusszan, mint a kés, vágódik, mint a puskagolyó. Vagy beszivárog, mint a sósav. A hallgatás eltörli a szavak bizonytalanságát.”   3. Han Kang: Nemes teremtmények „Az igazság is pontosan olyan kemény és világos, hogy biztosan üvegből készült. Ha belegondolsz, csak akkor derült ki, hogy van lelkünk, mikor teljesen összetörtünk. Kiderült, hogy az emberi igazából üvegből van bennünk.” 4. Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy „És ne felejtsétek az erdőt. A mi erdőnket. És ne felejtsétek a fé...

Kavakami Mieko: Az éj szerelmesei - "Ez az én egyetlen világom."

„Nem tudtam, hol és mi vár rám ennek a magányos, lágy ívű fénycsigalépcsőnek a végén ebben a koromsötétben, de ameddig csak szólt ez a zene, semmitől sem féltem, és semmi sem állhatott az utamba.”  Ez a regény kevés méltatást kapott, és bár értem miért, ez engem teljes mértékben hidegen hagy. Szerintem ez a leggyönyörűbb, legfájdalmasabb, leggyengédebb és legőszintébb „healing journey” történet, amit valaha olvastam. Olyan mélyre visz, amilyen mélyre csak tud. A legsötétebb fagyvilágba, ahol nincs se csillag, se remény. Ott aztán elidőzik velünk, súlyosan és kérlelhetetlenül. Sokáig, kínosan sokáig. Miért csinálja? Kérdezed, pedig tudod, hogy nincs válasz. Hovatovább, kérdezni sincs kitől. A tükörben csak egy néma árnyék mozdul. És ahogy a szavak mondatokká dagadnak, azután bekezdésekké, az érzések teljes skálája tölti be a szemed mögött azt a gödröt, amiből a sírás fakad. " Love is not a victory march" – dalolja a fülesedben az a puha hang még százszor és százszor, pedig de...

Sarah Adams: Csalóka szerelem - "Kuncogok. Ó, Istenem, kuncogok."

  „– Ez romantika, emberek. Nem amerikai futball. Nem használhatunk focis trükköket és X-eket meg karikákat arra, hogy egy teljes kapcsolatot ábrázoljunk. Csak semmi homályos metafora. Amire itt szükségünk van, azok a szavak.” Ha szavakról és romantikáról van szó, Sarah Adamsnek párja nincsen, és a teljes lényem ordítva tiltakozik az ellen, hogy szigorú legyek vele. Nem is leszek az. A Csalóka szerelem viszonylag kiforratlan írás. Ami annyit jelent, hogy még az én vajpuha szívem is felvonta a szemöldökét olykor olvasás közben. A sztori nem csupán napsugaras, hanem klasszikusan Disney-rózsaszín. Abszolút idealizált karakterek abszolút idealizált kapcsolata. Éppen tegnap este mondtam valakinek, hogy hiszek az unikornisokban (átvitt értelemben), és ez így van. Ugyanakkor van egy határa ennek, mert vannak hibáim. A tapasztalataimra hagyatkozva pedig azt kell még hozzáfűznöm, hogy mindenki másnak is vannak hibái. Ez itt egy Hamupipőke sztori modern köntösben. Rendkívül bájos és...

Donatella Di Pietrantonio: Törékeny kor - "Visszaadom a csendet a csendnek."

„Fiatalok voltunk, de nem legyőzhetetlenek. Törékenyek. Egy pillanat alatt tapasztaltam meg, hogy bármikor lezuhanhatunk, eltévedhetünk, akár meg is halhatunk.” A szépirodalom tragédiákkal teli műfaj. Napjaink irodalma pedig ennél is mélyebbre megy. A társadalmi nagytotált felváltotta a bizalmas, kényelmetlenül intim close-up. A meztelen lélek korában élünk. Di Pietrantonio prózáját száraznak korántsem nevezném, de lényegre szorítkozónak igen. Egy fél szóval sem mond többet annál, mint ami szükséges. A családi kapcsolatok omlatag folyosóján úgy kúszik keresztül, akár egy szűk barlangjáraton: fogat összeszorítva, visszatartott lélegzettel. A jelen a múlt tükrén keresztül figyelve elkeserítő. Látjuk a fiatal, húszéves Lucia-t, és nem értjük, mit keres az autó hátsó ülésén a sötétben éjjel. Mit keres ott, ahol meggyilkolt kortársai testébe botolhat? Az apja viszi magával, és ő nem ellenkezik. Ami azt illeti, később sem ellenkezik sokat. Anyja lánya; teszi a dolgát, és azt hiszi, ez az útj...

Sarah Adams: Add nekem, vagy elveszem! - "Téged, mindenestől."

„Eddig soha nem gondoltam a hatékony szót rossznak. Soha többé nem akarok hatékony lenni. Lusta akarok lenni. Intenzitást akarok. Lángoló tekinteteket, édes kezeket akarok az egész testemen, s kétségbeesett szavakat.” A lágyszívű, együttérző, mókás kis Sarah Adams – örök barátnőim egyike. Ő egyszerűen csak az, aki, és ezt soha, egyetlen pillanatra sem tagadja meg. Hálás típus, aranyos és tiszta, mint egy kamillavirág a napsütésben. Minden regénye édes és puha és vicces, de sohasem ostoba, vagy felszínes. Ő az ízléses romantikus komédiák koronázatlan királynője. A kentuckyi Rome-ban játszódó regényei annyira tüneményesek, mindig örömmel várom az újabb Walker-testvér szerelmi történetét. Ezúttal a legidősebb, Emily kerül a figyelem középpontjába. Az erős, az önálló, az, aki szüleik elvesztése után szép lassan magához ragadta az irányítást, az anya önfeláldozó, néma szerepét. Sosem sír, pláne mások előtt nem. Mindig kéznél van, mindig hasznos, mindig hatékony. Nemezise, Jackson v...

Jeanette Winterson: Nem a narancs az egyetlen gyümölcs - "Hiányzik nekem Isten."

„Amikor Lót felesége hátranézett, sóbálvánnyá vált. A sóbálvány oszlopot jelentett, az oszlop támasztékot, a só tisztít, de mindez kevés cserébe azért, hogy elveszíted önmagad. Sokan visszamennek, de nem élik túl, mert egyszerre két valóság kebelezi be őket. Az ilyesmi megterhelő. Vagy besózod, vagy megsemmisíted a szíved, vagy választasz a két valóság közül.” A helyzet az, hogy vissza kell menni. Ebben biztos vagyok. Össze kell olvasztani a két valóságot, hiszen egyikből jutottál a másikba. Nem odavarázsolódtál egy csettintésre, ahol most vagy, hanem lassú metamorfózissal alakultál, préselődtél azzá, aki vagy. Huszonhárom évesen ezt az ember még nemigen tudja. A szerző sem tudta, de csodálatosan érett mondatai vannak, biztos eszköz kezében az irodalom. Szerintem már ilyen fiatalon jó író volt, ami nagy szó. Egyedi szerkezetet hoz létre a szövegében. Nem használ túlzó nyelvi virágokat, hatásvadász, lírai körmondatokat (amiket egyébként én szeretek). Mégis pontosan megtervezi, mit fog í...

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna - Mindig is késő volt.

„Ez az álomjárás művészete és tragédiája. Az ember nem kérdezi meg magától, „mi lett volna, ha”, még azután sem, hogy ráomlott a valóság. Ez nincs benne az álomjáró lexikonjában. A dolgok , események, életének epizódjai déja vu-ként játszódtak le. Mindig is késő volt. Minden régen megtörtént már velük. Minden elkerülhetetlen volt . ” Különös a viszonyom ezzel a könyvvel. Pham ügyesen ír, és ez inkább a hátrányára van. Egyenesen nagykönyvi: megúszós, mint a melodrámák, amiket a nagyi nézett a tévében. Rengeteg kiaknázatlan lehetőséget láttam a történetben, és zavart, hogy az író nem mert belemenni, csak a felszínt kapargatta. Kívántam, hogy a szereplőkkel végre történjen valami. Mert sokáig (az én érzésem szerint) a szerencse gyermekeiként fölényesen lebegtek a boldogságban, miközben egymillió ember halt éhen körülöttük. Bosszantottak, komolyan bosszantottak engem. Azután Pham tett valami meglepőt: úgy a felétől elengedte a karaktereit, hagyta őket lezuhanni, összetörni magukat a sz...