Finy Petra: Kerti szonáta - "Mondom a mesét!"

"Annak a generációnak voltak a tagjai, mely nem csak ment, de lépett is. Amelyik rájött, hogy a rendszert pont a saját eszközeivel tudja kijátszani: az igazi összefogással, a legnagyszerűbb szolidaritással, ami valaha létezett."

 

Finy Petra: Kerti szonáta c. hamarosan megjelenő új regényének elektronikus kézirata itt hever mellettem. A megható gesztus, a megtiszteltetés és a bizalom, hogy még megjelenés előtt olvashattam, elveszi a szavam, ugyanakkor mélységesen motivál engem. Napok óta ülök a bejegyzés felett. Hogyan mondjam el? Hajnal óta ezen jár az eszem, de azt hiszem, az lesz a legjobb, ha egyszerűen csak azt írom, amit érzek, úgy, ahogyan érzem.

1987-ben járunk, Budapesten. A kommunista rezsim haldoklik ugyan, de még tartja magát. Mindenki teszi a maga dolgát. A besúgók besúgnak, a lázadók lázadnak, s mind igyekeznek mindezt a legnagyobb titokban elvégezni. Jaj a lázadónak, ha lelepleződik, és jaj a besúgónak is, mert a szégyen és a megvetés, ami osztályrészül jut neki, felfalja lelke maradék morzsáit. Hogy lehet így élni? 

Finy Petra érzékeny, okos és hatalmas, gyönyörű lelke van. A Kerti szonáta c. regényében újból a nők kerülnek előtérbe. A nők szerepe a lázadásban. A nők gyötrelme a férfiak által indított és harcolt háborúkban. Az erejük, a kitartásuk, hogy tudnak egyenes gerinccel létezni egy olyan világban, ami értelmezhetetlen, zilált borzalmában valójában tökéletesen elviselhetetlen. Ezek a nők azonban megtanulnak túlélni, mi több, játszani és mesélni. Megtanulnak a pokolban is szép kertet nevelni, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A regény lapjain nem csupán a rendszerváltás előtti utolsó évek feszült, szinte ütközet előtti hangulata elevenedik meg, hanem a II. világháború, és az '50-es évek sötét, kíméletlen életképei is felvillannak. Mert ezek a nők azokat az időket is átvészelték: bújkálva, rettegve, meggyötörten, éhesen és csupaszon, nőiességüktől megfosztva. Ez volt túlélésük záloga.

A regény nyelvezete hol burjánzó és megindítóan lírai, hol gyermeki tisztaságú, hol kíméletlenül őszinte. Egészen odavagyok azokért a szokatlan, meghökkentő hasonlataiért. A szövegben úgy nyílnak ezek a rendhagyó, furcsa szóvirágok, mint egy rendezetlen, kócos kertben a növények és virágok tarka hadserege. Az én szívemhez Finy Petra ezeken a képtelen képeken keresztül mindig megtalálja az utat. Karakterei olyanok, mint a kócos barka vagy a réti vadvirágok: egy kicsit ez, egy kicsit az. Megkapó, ahogy egymásba kapaszkodva, összenőve, vállt vállnak vetve kitartanak, és bármi áron, de őrzik és amikor kell, makacsul kimondják az igazat. "Mondom a mesét! Az igazságról szól, vigyázz..." Akár a halálos ágyon is, mindig csak az igazat. Szeretem benne, hogy igazából senki sem mindössze fekete vagy fehér. A természet buja árnyalatai a legtöbb szereplőben fellelhetőek, az árulóban is, mert magányos és szeretetlen. 

Én a '80-as évek közepén születtem, így emlékeim erről az időszakról tulajdonképpen nincsenek. Ott voltam, éltem benne, de nem éltem át. Ezért is volt olyan szívszorító olvasnom ezt a regényt, mert hiteles, erőteljes, részletgazdag alapossággal vázolja fel ezt a korszakot és mélyen belemegy annak pszichológiai hatásaiba. Jól érzékelteti, miként hatott az egyénre és a társadalomra ez a pokoli, kikényszerített megosztottság, az hogy magyarnak magyar volt farkasa, hogy a szomszédtól is félni kellett. Bárki, bármikor, bármiért feljelenthetett. Szóval, egyre csak azt kérdem: hogy lehet így élni? Ez a történet erre ad választ. Hogy hogyan lehet emberséggel, méltósággal és büszkén átvészelni egy rettegéssel és gyanakvással teli időszakot. Meg lehet maradni embernek minden körülmények között. Csupán választás kérdése mit és miért áldoz fel az ember. Mert áldozatot az ilyen nehéz időkben mindenkinek hozni kell, de az egyén joga eldönteni, mi az, amit végül felad. A nehézsége abban áll, hogy az ember jól válasszon, mert azután a döntésével kell neki tovább élni. Aki nem a helyes döntést hozza, belerokkan a maga választotta elviselhetetlenbe. 

Finy Petra negyedik felnőtt regénye az Athenaeum Kiadó gondozásában játékos, tavaszi hangulatú, gyönyörű borítót kapott, és ebben a hozzá méltó köntösben jövő héten a könyvesboltok polcaira kerül. Keressétek! Olvassátok! A Kerti szonáta egyedi atmoszférájú, igazmondó, lélekmélyből jövő történet, amely a lélekhez szól. Finom absztraktsággal, ezernyi árnyalattal mesél, és tartja magát önnön törvényéhez: mindig csak az igazat, a színtiszta igazat, másként meg sem éri.