"Olvass, tanulj, szeress, élj! Becsüld az életet, tiszteld a világod, és akkor talán soha nem válik valósággá egyik elgondolkodtató történetem sem.
Légy boldog, nevess nagyokat, élvezd az életed!"
A Jaffa Kiadó egyik őszi újdonsága volt ez az ötletes könyvecske. Dombóvári István, a népszerű humorista ezúttal rövidke, modern életünket kifigurázó novellák gyűjteményével ajándékozott meg bennünket. A Netperces novellák kivitelezése kedves, és leleményes, igazán egyedi: a könyv teljes egészében úgy néz ki, mintha egy kicsike laptopot tartanál a kezedben. Olvasni is így kell, a tördelése ugyanis vízszintes. Nem mondom, hogy ez feltétlen kényelmes megoldás, de nagyon kreatív, tekintetbe véve azt is, mennyi helyes illusztráció tarkítja még ráadásként az oldalakat. Egyéjszakás könyv, egyrészt azért, mert olvastatja magát, másrészt, mert könnyed, laza szórakozást nyújt.
Dombóvári István szerintem nem veszi olyan nagyon komolyan saját magát sem, és ettől lesznek élvezhetők az írásai. A szimbolika tökéletesen közérthető, és ezúttal egyáltalán nem idegesített vagy bántott, hogy ilyen küszöbvas egyszerűségű. Ezzel együtt volt szerethető számomra, mert hiteles és őszinte, minden cifrázás nélkül. Dombival személyesen még sosem találkoztam, de mint humoristát nagyon kedvelem, szimpatikus jelenségnek tartom. A novellái ezt a benyomást végképp megerősítették bennem. Nem ír le butaságot, alapvetően minden szava igaz, még akkor is, ha a legtöbbször abszurd köntösbe csomagolja a mondandóját. A harminc netperces között akad persze pár gyengébb darab is, de többnyire élvezetes időtöltésként éltem meg ezt a kötetet.
A GPS - Újratervezés, A találmány és a Barátnőfíling.hu című írások nyerték el leginkább a tetszésemet. Az első a modernkori elidegenedést jeleníti meg nagyon autentikus, és - igen! - szívmelengető formában. A történet pozitív végkicsengése különösen tetszett, ahogy a főhős végül is rájött, mi az igazán fontos az életben, még mielőtt végképp késő lett volna. A második kedvencem - A találmány - szintén egy nagyon fajsúlyos társadalmi problémára világít rá, miszerint a boldogság, mármint a felhőtlen idill, amit üldözünk, egyrészt tökéletesen abszurd, másrészt romba döntené a nagy munkával felépített szociális, és gazdasági életünket egyaránt. Hogy ez valójában jó-e, vagy rossz-e, mindenki döntse el maga. A Barátnőfíling.hu szerintem a legédesebb darabja az egész kötetnek. Könnyen megeshet, hogy a "költő" nem arra gondolt, amire én, amikor megírta ezt a szösszenetet, de nő vagyok, és párkapcsolatban élek. Számomra ez a kis története nem azt fejezi ki, hogy a párkapcsolat nyűg, mert az ember folyton veszekedni kényszerül azzal, akit társául választott. Bennem ez inkább bizonyos fajta meghittséget ébresztett, tekintvén, hogy ezek a viták többnyire egyáltalán nem komolyak, és a végén össze lehet bújni, meg lehet együtt nézni egy filmet, vagy nagyokat nevetgélve együtt megfőzni a vacsorát. Egy párkapcsolat nem tökéletes, hiszen mi magunk se vagyunk azok, de mégis, ez az élet sója, és ez viszi előre a világot, azt hiszem.
Természetesen ezeken kívül is akadnak még benne elgondolkodtató, remek írások. A kötet többnyire groteszk, képtelenségnek tűnő jelenségeket ír le, disztópikus hangulatot kelt. A legtöbb novella a jövőben játszódik. A technikai vívmányok, és a social media uralma alatt élünk jelenleg is, ezért kissé ijesztő ebbe a Dombi által megálmodott jövőbe bekukkantani, ahol furcsa, bizarr történések láncolatában jelenik meg elkerülhetetlen sorsunk. A kattintások, a lájkok mindennél fontosabbak, annál is, hogy együnk, vagy igyunk. Ki sem mozdulunk otthonainkból, ülünk a gép előtt, tartalmakat gyártunk, és várjuk, hogy az emberek felfigyeljenek ránk. Jobban mondva, a netes társadalom. Mert a valóságban szinte már nem is élünk. Filterek mögé bújunk, a saját véleményünket pedig arctalanul a legkönnyebb vállalni, amikor a dolognak semmiféle tétje nincsen. Mennyi mindentől tud az ember függeni! Függünk a párkapcsolatoktól, a követők számától, a lájkok mennyiségétől, a sorozatoktól. A drog veszélyes? Persze, de minden veszélyes, amiben az ember nem találja a mértéket. Az internet, és az okos eszközök nem ördögtől való találmányok, sőt, nagyon hasznosak, de amitől függ az ember, az meg is határozza, feltétlen. Nem mindegy, mi határoz meg bennünket. Nem mások véleménye miatt, hanem mert a viszonylag objektív önértékelés, öncenzúra feltétlen ahhoz vezet, hogy tiszteljük önmagunkat, és bizonyos méltatlan helyzeteket elkerüljünk. Nem biztos, hogy mindenáron kell a lájk. Nem biztos, hogy mindenáron kell a pasi. Nem biztos, hogy mindenáron kell a pénz.
Ez a novelláskötet feltétlenül pozitív üzenetet akar hordozni, közvetíteni. Bemutatja ugyan a buktatókat, de ezzel fel is hívja rá a figyelmünket. Mindezt barátságos, humoros, szerethető formában teszi, amolyan Dombisan. A szerző az előszavában arra kéri, mi több, szólítja fel mindazokat, akik a könyvét a kezükbe veszik, hogy olvassanak másképp. Olvass másképp! Minden bizonnyal ez nem az évszázad novellagyűjteménye, de nem is szándékozik ebben a szerepben tetszelegni. Főként fiatalok kezébe szánnám, akik a mai nevetséges trendeknek, és társadalmi nyomásoknak, elvárásoknak a leginkább ki vannak szolgáltatva. Azoknak, akik elhiszik, hogy a nyuszifüles filter, a kacsaszáj, meg a Tinder elengedhetetlenek a közösségi sikerekhez. Azoknak, akik szerint könyvet olvasni ciki. Azoknak, akik szerint az átlagkereset, és a tisztességes munka ciki. Azoknak, akik szerint az emberi kapcsolatok elhanyagolható tényezők, a legfontosabb a jólét, a magas pozíció, meg a luxusautó a garázsban. Szüleink hibája is, már gyerekkorban ezt hallgatjuk: tanulj, legyél valaki, legyél sikeres, legyen pénzed. Logikus, pesze, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de valljuk be, ekkora elvárásoknak kitenni valakit már zsenge korától kezdve, nem éppen fair eljárás. A magam részéről a szerző utószavával értek egyet, amit a bejegyzésem elején idéztem is. A kötet vége felé járva az egyik novellában, Az ajtó címűben Dombi olyan témába nyúl, ami dermesztően jellemző korunkra. Az ember mindig többet akar, akkor is, ha már mindene megvan, és ezzel ront el mindent.
"Jó munkád van, jó a pénzed. Jó helyen laksz, közel a munkahelyed is. Tisztelnek, elismernek. Megismerkedsz egy csodálatos társsal, aki szeret, és aggódik érted. Mindössze egyetlenegy szabályt kéne betartanod, és minden meglenne az életedben.
De te nem. Azért sem. Gondold csak végig! Aztán újra."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése