Mondom én, az irodalmi nagytotál halott. A mikrokozmoszok
világát éljük, és mennyivel jobb így. A tömegek szenvedése homályos, nyomasztó félelmet
kelt, ám ha kiragadunk a sokaságból egy-két alakot, hogy kitárják nekünk szárnyaikat,
az elemi erővel hathat ránk.
Sue Monk Kidd remek író. Nem nagy író, de teli van
együttérzéssel, és a lelke gyönyörű. Azon kívül tud is írni. Ért hozzá, hogyan
kell a szív köré hálót fonni szavakból, hogyan kell építkezni, kerekíteni,
színezni. Szépen ír.
Sarah és Handful Grimké – két okos, kíváncsi kislány. Akár
testvérek is lehetnének, hiszen a vezetéknevük egyezik, s esetükben ez egy
birtokos jelző. Tisztán kijelöli, kinek tartoznak feltétlen engedelmességgel. Melyikük
a rabszolga, és melyikük az úrnő? Az ő esetükben nincs egyértelmű válasz az
ilyen kérdésekre.
Mindenki úgy lázad, ahogy tud és ők ketten bizony lázadnak. Nem
csak egymásért, de önmagukért is. A rabszolgák és a nők jogai – vagyis ezek
hiánya köti össze őket egy életre. Megtanulnak a saját lábukra állni, az őket
birtokolni vágyó férfiak szavával dacolni, nemet mondani. Ki merik mondani: elég!
„Elmegyünk innét, vagy belehalunk abba, hogy megpróbáljuk” – hangzik el többször
is a szereplők szájából. Ez nem csupán dac és büszkeség. Ez az olyan ember
elhatározása, akinek nincs mit veszítenie, de még nem adta fel teljesen a
reményt, hogy valamit talán nyerhet, ha megmozdítja a lábát, ha ugrani mer.
Hosszú éveken átívelő, izgalmas életutakat bemutató regény két különálló hangból összefonva, amely csak részben fiktív. Sarah Grimké igazi úttörő volt. A női és faji egyenjogúságért harcolt abban a korban, amikor ez még kósza gondolat sem volt a nők fejében. Írni kell róla, az ilyen nőkről mindig írni kell.
Budapest, 2025
puhatáblás
ISBN: 9789635686025
Fordította: Csonka Ágnes
Megjegyzések
Megjegyzés küldése