„A sors egy éjjel rátalált Bellára. A sors odament hozzá a holdfényben, és a fülébe súgott.
És Bella, amikor felébredt, tudta, hogy elege van.”
Ilyen velem ritkán fordul elő, de cirka egy nap alatt
elolvastam. Nem tudtam leállni.
Azt csinálja ugyanis, hogy alattomban felpiszkálja a szánalmas, de
veszélyes kis jószágot: a sértett önérzetet. Sokunkban él egy ilyen. Emiatt volt
kár egyáltalán nevet adni a főhősnőnek. Ő a névtelen tömeg. A jellegtelen,
erőtlen lények végeláthatatlan tömege. Azoké, akik a fal mellett közlekednek,
akik sose kérik ki maguknak. Akik nem akarnak mást, csak túlélni a napot és békében
hazaérni.
Van egy rossz hírem a despotáknak. Előfordul, hogy ez a jószágocska
megelégeli, hogy mindenki kapcája, focilabdája, bokszzsákja legyen. Ez a könyv
pontosan erről szól: a zsákmányállatnak rohadtul elege lesz.
Persze, ez egy nagyon szélsőséges válaszreakció. Bella első
csapása dorombolóan mocskos elégedettséggel tölti el őt is, meg az olvasót is. Ám
azután jön a lejtmenet, és a végére már nem tudod, Bella emberi lény-e még,
vagy csupán egy entitás, melyet addig tartottak prés alatt, míg nem maradt más
belőle, csak irdatlan gyűlölet és bosszúvágy.
Nyugtalan tőmondatok, impulzív, nyűgös hangulat mely egyre
sötétebb színezetet ölt. Egyéb érzelem, mint a düh és az undor, nemigen üti fel
a fejét ebben a könyvben. Féktelenül tombolja ki magát, és nem kér érte
elnézést.
Irodalmi tekintetben nem remekmű. Nem is igazán tudom, mit
kezdjek vele. Túl kevés eszközzel él, bár azt legalább jól csinálja. Bizonyos
tekintetben elég primitív. Nem várja az olvasó véleményét, a szimpátiáját pláne
nem.
Őszintén? Nem is érdekli az olvasó. Egyetlen célja van: a nyers erőszak minél élethűbb kiélése a fantázia gátlástalan, következményektől mentes birodalmában. És erre felépíteni egy szöveget uszkve háromszáz oldalban, azért mégiscsak valami. Ez a jogalapja rá, hogy könyvnek hívja magát. Mi több: társadalomkritikának. Nem túl elegáns jogalap, de annál hathatósabb.

328 oldal
ISBN: 9789635049660
Megjegyzések
Megjegyzés küldése