„– Elárulom, mitől leszek baromira dühös. Amikor az emberek megmondják másoknak, hogy hogyan kellene érezniük. Mostanában mindenki átkozottul tud mindent, és nekem elegem van ebből.”
Ez valami hihetetlenül aranyos volt. Olyan édes, mint a legfinomabb pite, amit valaha ettél. Habkönnyű és rózsaszín ugyan, de nem gagyi, és én nagyon-nagyon jól éreztem magam tőle.
Ebben a műfajban az igazi kedvencem a Lauren-páros, de Sarah Adams ugyancsak tud valamit. A stílusa kevésbé humoros, és kicsit érzelgősebb is, viszont bűbájos. Valahogy úgy tudnék fogalmazni, hogy tiszta. Nem tudom, mennyire fejezi ki ez a szó, amit sugallni akarok, de egyelőre nem találok jobbat ennél.
Oké, elismerem, hogy abszolút klisés, és a legkevésbé sem reális, de nekem jobban esik ilyen csicsergős sztorit olvasni, mint valami megveszekedett erotikától túlfűtött, beteges történetet két teljesen egészségtelen ember teljesen egészségtelen kapcsolatáról.
A nyelvezete igényes, és a szereplők szinte egytől-egyig szerethetők. A szerelmesek közötti évődés egyszerűen cuki. Valódi érzelmeket, valódi vonzalmat lehet érezni közöttük, és ez nagyon fontos. Szerintem ez egy igazán kellemes olvasmányélmény. Nem irodalmi magasságokba emelő, de szeretni való.
Adams azt nyilatkozta, hogy olyan könyveket akar írni, amik elolvasása után az emberek boldogabbnak érzik magukat. Nos: küldetés teljesítve! Szeretem a szivárványos, madárröptű történeteket. Élvezem, hogy olvasás közben úgy érzem magam, mint aki a tengeren ringatózik háton fekve, és viteti magát a hullámokkal, miközben süt le rá a nap.
Igenis kivételesen kedves dolog, hogy Sarah
Adams nem akar mást, csak egy kis szépséget csempészni az életembe, és nem vár
cserébe tőlem semmit. Na jó, legfeljebb azt, hogy a következő regényét is
elolvassam, de ezzel meg elég jól számol. Ide nekem a könyveidet, angyalom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése