„Riadalommal töltötte le, hogy egyik pillanatról a másikra ki tud siklani az élet, amikor hirtelen éles kanyart vesz az elképzelt jövő egyenes sínpárja, és szanaszét repül róla minden.”
Azért vágtam bele, mert tetszett a címe, és a fülszöveg is sokat ígért. Tulajdonképpen valóban megvan benne minden, ami kell egy romantikus regényhez. Festői környezet, izgalmas alapkonfliktus, szerelem. Sőt, azt kell, mondjam, hogy az elején Swan jól építkezik, szépen kerekít, jól adagol. Lekötött és felvillanyozott a történetben rejlő lehetőség.
Ám nagyjából félúton valahogy az egész végérvényesen kisiklott. A fő szerelmi szál, és a hatásvadász, telenovellás jelenetek tökéletesen elvették a maradék kedvemet is. Kár, hogy így alakult. A stílus, a történetmesélési technika szintén sok helyen bicegett. Ahelyett, hogy éreztette, következetesen ábrázolta volna a lezajló érzelmi folyamatokat, mindent túlmagyarázott. Megmondta, mikor mit kell éreznem és gondolnom, mert ha idáig véletlen félrevezetett volna, akkor bocsi, nem úgy gondolta, hanem így. Ez nagyon gyakorlatlan húzás, és engem nagyon zavart.
A románc alakulása először meglepett, azután zsigeri ellenállást váltott ki belőlem. Végig az járt a fejemben, hogy jaj, ne, ugye nem hozza össze őket? Egy ilyen típusú férfiben én nem látok semmi vonzót, és sajnos ez csak az egyik problémám a sok közül ezzel az egész helyzettel.
Van egy olyan érzésem, hogy Swannál ez az alapvető modus
operandi, szóval, akinek bejöttek a korábbi regényei, annak ezt sem érdemes
kihagynia. A zsáner rajongóinak is jó szívvel tudom ajánlani. Van benne luxus,
gyönyörű tengerpart, rejtélyes férfikarakter, könnyek és titkok. Remek kikapcsolódást
nyújthat annak, aki rá tud erre hangolódni. Csak sajnos az nem én vagyok…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése