„Az ökörszem csodálatos teremtmény. Az újjászületést, az oltalmat, a halhatatlanságot és az erőt szimbolizálja. Kis termete miatt a nagyobb madarak és ragadozók alábecsülik az ökörszem hihetetlen ravaszságát és intelligenciáját.”
Mintha manapság mindenki thrillert, meg krimit akarna írni. Elárasztanak minket ezek a történetek, és mindegyik hátborzongató utazást, körömrágós izgalmakat, mesteri csavarokat ígér. Van, akinek sikerül, van, akinek nem. És van Alaina Urquhart.
Urquhart eredeti szakmáját tekintve boncmester, így aztán joggal reméli az ember, hogy a tollából szaftos részletekkel teli, vérfagyasztó sztori kúszik elő. Az alapkoncepció nem formabontó, de kiváló táptalaj. Ebből kiindulva igazán ütős thrillert lehet összehozni. Tulajdonképpen ez sikerült neki, még ha nem is egészen úgy, ahogyan én azt vártam volna.
A Mészáros és az Ökörszem című regény magával ragadó. Hogy egy közhellyel éljek: olvastatja magát. Fantáziadús és pörgős, a logikai bakikat pedig elegánsan elkerüli. Szépen épít a feszültségre, és a csavar a vége felé olyasmi, amit tényleg nem sejt meg már jó előre az olvasó. A sorozatgyilkos karaktere gondosan kidolgozott, az ő fejezeteit olvastam a legnagyobb érdeklődéssel, és a legnagyobb élvezettel is.
Kár, hogy a regény veszte az, ami eleinte az előnyére válik: a lényegre törő stílus, és a törtető tempó. Elsieti a végét, nem használja ki eléggé a felkínált lehetőségeket. Bevallom őszintén, nálam igazából az erős nosztalgiafaktorral nyert csatát. Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mint megnézni egy békebeli CSI epizódot.
Azt gondolom, azoknak, akik szerették a 2000-es évek eleji
bűnügyi televíziós sorozatokat, ez az írás élvezetes olvasmányélményt nyújthat.
Jó karakterek, izgalmas cselekmény, váratlan fordulatok – remek kikapcsolódás
egy unalmas, szürke decemberi hétvégére. Nem talál gyomorszájon, de feltétlenül
elszórakoztat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése