"Valakit szeretni még mindig jobb a semminél, valakit szeretni jobb, mint senkit sem szeretni, és itt vagyok, élek a világban, és egy percig sem kívánom, hogy ne legyek itt. Nem gondolod, hogy ez már önmagában valamiféle különleges adomány, áldás, fontos dolog?"
Sally Rooney: Hová lettél, szép világ c. regénye az idei év egyik legjobban várt újdonsága, mely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg. A négy ember - két nő, két férfi - kapcsolati dinamikájára építő történet kissé filozofikus lélektani írás jelenkori köntösben. Alice, a sikeres írónő, és Felix, a raktári munkás kapcsolata egyfajta modern románc, míg Eileen és Simon szerelme sokkal klasszikusabb húrokat penget. Hárman gyerekkori barátok, Felix furcsa negyedikként csapódik hozzájuk. Hamar kiderül azonban, hogy félig-meddig kívülállóként tisztábban lát, mint társai. Felismeri a többieket kínzó kétségeket, egymáshoz való viszonyulások valódi okait, és rá is mutat azokra.
Ez egy rendkívül érdekes felállás, rengeteg gondolatot ébreszt olvasás közben. Rooney mondanivalója szánt, mint az eke, mert nagyon mélyen átéli a későn érő generáció problémáját. A hangsúlyt a szerelmi szálakra helyezi. Kiváló érzékkel eleveníti meg karaktereit, és teremt hangulatot igazából a legegyszerűbb mondatokkal is. Erotikája érzéki és esztétikus. Eileen és Simon kapcsolata számomra az eper volt a tejszínhabon. Alice és Felix viszonya ellenben távol áll az én értékrendemtől, de pontosan ezért volt érdekes olvasni, hogyan élik meg ezt a dominancia harcra, kétes nemi szerepekre épülő szerelmet.
Míg Rooney első regényével nem igazán tudtam mit kezdeni, addig ezt a könyvét kifejezetten élveztem. Mélységét szépen árnyalt gondolatisága adja, illetve az, hogy hitelesen festi meg a barátság és a szerelem színeit, ahogyan azt a mai fiatal felnőttek ismerik. Szereplői szájába adva a szavakat sokat elmélkedik az egyének vallási, etikai, és szociális kérdésekre adott eltérő válaszain. Ezáltal felülemelkedik önmagán és nem csak helyeslést vagy ellenkezést vált ki, hanem elmékedésre is serkenti olvasóját. Az elmagányosodástól való félelem, a meg nem értettség, az önkifejezés és önmegvalósítás nehézkessége ismerős mindenkinek. Napjainkban elsősorban az identitásra helyeződik a hangsúly, és a lehetőségek zavarbaejtően végtelen tárháza stresszorként hat, szinte bénítóan.
A Hová lettél, szép világ igényes, megkapó irodalmi munka. Hangja nagyon személyes, friss, feltétlenül modern, és bánatos elismeréssel, de nem kegyetlenül őszinte. Finoman érzékeny, elgondolkodtató, és bizonyos aspektusaiban léleksimogató írás. Ezt én ebben a formában nagyon tudom szeretni, világmegváltó következtetések nélkül, csak úgy: önmagáért.
Kedves Sally, köszönöm!
Remek, jó írás egy jó történetről! nagyon klasszul látod, érzed.
VálaszTörlés