Valójában tudhatjuk-e biztosra bármikor is, mi zajlik egy másik ember fejében? Mit gondol? Mit érez? Mitől fél? Milyen múltbéli sebeket hordoz a lelkében?
Paula Hawkins: Lassan izzó tűz c. új regényében ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Szövevényes, viszonylag sokszereplős és több szálón futó krimije Londonban játszódik, ahol egy lerobbant lakóhajón meggyilkolnak egy fiatalembert. Egy környékbeli lányt gyanúsítanak a gyilkossággal, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik: semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik.
Az írónő erőssége az emberi lét nyomorúságának bemutatása, és az egyéni tragédiákból fakadó ok-okozati összefüggések szép, elegáns feltárása. A lelki folyamatok, a kapcsolatok szövevénye, a hazugságok hálója, és a megtévesztés alkotják regényének gerincét. Megrázó, kíméletlen lélekábrázolásai lelombozóan hathatnak, mert nem idealizál. Szereplői hibás, kisebb-nagyobb bűnökkel és korlátokkal élő valós emberek. A gyermekét gyászoló anya. A szánalomra méltó alkoholista asszony. A kotnyeles, kissé botorka vénlány. A mogorva szomszédasszony. Az író, aki nem tud írni, nem igazán. A sérült, zavart fiú, akit megölnek, és a sérült, zavart lány, akit a gyilkossággal gyanúsítanak. Kiragadott képek, egyenfigurák, mégis élnek.
Hawkins egyszerű mondatokban ír, de egyszerűsége ennyiben ki is merül. Ahogy egyenként, fokozatosan és alaposan megismerkedünk a karakterekkel, feltárul előttünk a múlt és a jelen összes eseménye, és azok egymásra ható ereje. Drámai fordulatokba csöppenünk, torokszorító történések szemtanúivá válunk. Az igazság nem marad titokban, és a regény végére érve ott motoszkál bennünk a tétova kérdés, hogy mindannyian képesek volnánk-e ölni. Ha megvolna a kellő motiváció. Ha oda ütne valaki, ahol a legjobban fáj. Képesek volnánk rá? Mindennek, amit teszünk, van valamilyen következménye. A tetteink hatással vannak ránk és másokra. Néha olyanokra is, akikre sosem gondolnánk.
A szöveg gördülékeny, a cselekmény lendületes és meglepetésekkel teli, a stílus a megszokott, ám a hangulat nem olyan nyomasztó, mint az írónő korábbi könyveiben. Nincs az az érzése az olvasónak, mintha térdig érő vízben próbálna előrébb gázolni, mert a tempó bár ezúttal is ráérős, nem vontatott. Szeretem, mert kendőzetlenül emberi, megvesztegethetetlenül őszinte és a maga törvényei szerint tesz igazságot. A Lassan izzó tűz egy kemény és borongós thriller, ugyanakkor egy nagyon karakán, hiteles lélektani dráma, mely belül csupa lassan emésztő zsarátnok. Bekuckózós őszi estéken tökéletes olvasmány lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése