öregség vagy betegség nélkül,
vadul, de pontosan,
hisz ismerem már a legjobb utat,
a játékszamár hátán, amin annyi éve ülök,
sosem kérdve: „Hová megyünk?”
Anne Sexton (1928-1974) Pulitzer-díjas amerikai költőnő. A 20. század vallomásos költészetének kiemelkedő alakja. A magyar olvasók most először ismerkedhetnek meg munkásságával, a 21. Század Kiadónak köszönhetően. Az Élj vagy halj meg c. kötet erős érzelmi töltetű, lírai formába öntött napló. Harmincnégy költeményt tartalmaz, keletkezésük sorrendjében.
Sexton súlyos depresszióval küzdött, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Terápiás célból kezdett el verseket írni. Én, aki Fodor Ákos halála óta nem vettem a kezembe verseskötetet, mély átéléssel olvastam fájdalmas sorait. A hangvétel miatt leskelődőnek éreztem magam, katasztrófaturistának. Közlési módja hol tényszerűen konkrét, hol önkényesen kendőzi a valót. Többször megdöbbentő nyíltsággal utal rá, hogy az apja bántalmazta, az anyjától pedig nem kapott elég szeretetet. Lányaihoz csodálatos, szívhezszóló verseket írt, minthogy minden bizonnyal valóban szerette őket. Ám annak fényében, hogy betegsége mindkét szülése után súlyosbodott, önhibáján kívül kétségtelenül elhanyagolta gyermekeit, mi több, bántalmazta is őket. Ezekről azonban többnyire hallgat, feltétel nélküli imádatba csomagolja bűntudatát.
Halál utáni sóvárgása, gyermekkori traumái, gyógyszerfüggősége ugyanúgy szerepet kap költészetében, mint a szerelem, a gyász, vagy akár nőiességének megélése és az anyaság. Témái merészek, hangneme felkavaró, őszintesége letaglózó. Stílusa néha nyers, de mindenképpen érzékletesen gyönyörű. Istenhez való viszonyulása meghökkentően egyedi, és nagyon megejtő. Valahol Afrikában c. versében például úgy eleveníti meg, mint egy törzsi asszonyt. Pogányságba oltott istenhitével a természethez kanyarodik vissza.
"Legyen ez az Isten, aki asszony, aki széles
csónakjára ráhelyez, asszony, aki a derekáig meztelen,
pálmaolajtól és verejtéktől síkos, valamennyire erényes,
vad mellek, pompás tagok, legyen sebek nélküli,
dísztelen."
Itt engedtessék meg nekem, hogy megemlítsem a kiváló fordítói munkát, mely híven közvetíti a költemények gazdag képi és érzelmi világát, így mélyreható hitelességgel ismerhetjük meg Sexton legtitkosabb gondolatait. Kirajzolódik előttünk egy sérült, sebzett lélek, aki megtett minden tőle telhetőt, hogy betegségén felülemelkedjen. Lírája nyomasztóan depresszív, ugyanakkor ragyogóan értékes, és helyenként kisüt tőle a nap az ember szívében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése