"– Ne feledjétek terjeszteni a napfényt. Soha ne becsüljétek alá a ragyogásotokat, ha olyannal van dolgotok, aki felhőtakaró alatt él."
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Lori Nelson Spielman: Sors, szerelem, Toszkána c. könyve tökéletesen elvarázsolt engem. Érett, árnyalatokban gazdag történet egy Amerikába vándorolt olasz családról, és az élet sokoldalúságáról.
Emilia és Luciana másodszülött lányok, akik a családi legenda szerint örök magányra kárhoztattak. Váratlanul toppan be az életükbe nagymamájuk húga, a kitagadott, kissé különc Poppy néni és egy varázslatos utazásra csábítja őket. Tartsanak vele a festői óhazába, és megígéri, hogy az út végén feloldja az őket sújtó, évszázados átkot.
Tévedés ne essék, nincs itt szó igazi átokról, mágikus realizmusról. Kőkemény valóság, kételyekkel gyötrő babonaság és bizonytalanság elevenedik meg a sorok között. A Fontana família nem egy klasszikus életvidám, szenvedélyes olasz család. Kapcsolati rendszereiket önérdekek vezérelte önzés és a félelem alakítja. Alattomos módszerekkel védelmezik a maguk igazát, és a generációkon átívelő hazugságok megmérgezik a fiatalok életét is. Spielman, bár megható és érzelmes, kerüli a giccset. Kiváló humorérzékről tesz tanúságot, jó emberismeretről, valós élettapasztalatról. Precíz érzékletességel vázolja fel a kíméletlenség és az önáltatás szövevényes, sötét útvesztőjét, ugyanakkor gyengéd vezérfonalat is ad szereplői kezébe: a szeretet erejét.
Nem akarok hazudni, voltak hibái. Például, hogy már a századik oldalon megsejdítettem a végső csattanót, mint macska az esőt. Illetve az, hogy az olasz kifejezésekkel bőven megtűzdelt szöveghez elmaradtak a magyarázó lábjegyzetek. Szerencsére értek valamicskét olaszul, de kicsit bosszantó volt. Ezek ellenére nem érzem úgy, hogy nem kaptam meg, amire vágytam. Igazából még annál is sokkal többet kaptam. A történet festői atmoszférája nagyon erős. Megkapó részletességgel írja le a tájat, a hangulatokat, az érzelmeket, és a szereplők szinte hús-vér emberekké válnak. Poppy alakja ragyogó és magával ragadó, a lányok pedig nyíló virágok, akik az út során ismerik fel saját, istenadta erejüket az önigazolásra, és az önálló választásra való képességüket.
A könnyed, humoros stílus mögött intenzív érzelmek, és mély gondolati világ húzódik meg. Transzgenerációs traumák, szerelmi csalódások és önértékelési nehézségek feltárása során jutunk el a végső következtetéshez: az vagy, amit elhiszel magadról. Felkavaró és megindító, ugyanakkor néha annyira vicces és andalító, hogy a női lélek szinte felolvad benne. Végeredményben mégiscsak felold bizonyos átkokat. Ez benne a nagy varázslat. Mosolyogva búcsúzol a könyvtől, amikor a végére érsz. Érzed, hogy gazdagabbá tett, adott valamit, megsimogatta fáradt, csalódásokban pácolt szívedet. Nem mondom, hogy jégcsákánnyal fogok állni a fejed felett, amíg el nem olvasod, de receptre azért felírnám, mert kedélyjavító hatása bizonyított. Varázslatos, erős írás, mely felszabadító erővel hathat, ha jól olvasod.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése