A nő a blog mögött - "I am also a we."

Tavaly ősz óta vezetem a blogomat, de mindezidáig nem túl sokat árultam el magamról. Őszintén? Nem is gondoltam, hogy ez fontos lehet. Idővel rájöttem, hogy ennél nincs fontosabb, ezért úgy döntöttem, ideje lesz egy kicsit bemutatnom a nőt a szavak mögött.

Nem feltétlenül vagyok nagyon aktív blogger. Úgy értem ezt, hogy nincs heti 4-5-6 poszt. Nem is lesz. Dolgozó nő vagyok, aki emellett háztartást vezet, és regényt ír. A Szeretem Szerda rovat sajnos egyelőre a jövő távoli, homályos ködébe vész, de egy bizonyos: írok, és írni fogok. Amennyiben most itt vagy, mi több, rendszeresen visszatérsz, köszönöm neked és tudd, mélységesen szeretlek ezért. (Meg valószínűleg másért is, mert gyaníthatóan ismerjük egymást.)

Többnyire könyvekről írok értékeléseket. A könyv a fél életem, olvasva is, és írva is. Az értékeléseim nem nevezhetők kritikáknak, ugyanis érzelmi alapon íródnak. A tökéletesen szubjektív élményeimet adom át neked, tehát bepillantást engedek a privát szférámba. Ami nagyon fontos: nem vagyok őszintétlen, nem vagyok talpnyaló, és nem vagyok ostoba sem, ám itt a blogon soha, de soha nem fogsz tőlem földig tipró, alpári kritikát olvasni. Egyrészt, mert ismervén saját magam, igyekszem olyan köteteket válogatni, amelyek nagy valószínűséggel elnyerik a tetszésem, másrészt meg mert nem vagyok tiszteletlen. Még így is nyúlhatok, és nyúlok is mellé, de istenáldottaszép tehetségem rejlik abban, hogy jóformán bármiben meglássam a jót. Néha előfordulhat, hogy egy-egy könyv annyira kihoz a sodromból, hogy élesebben fogalmazok, mert ha valamit, hát azt nagyon utálom, ha szándékosan körhintára ültet egy író, de igyekszem inkább a jó dolgokra fektetni a hangsúlyt.  Továbbá soha nem rivalizálok. Ismétlem, mert ez is fontos: soha, senkivel. Aki jobb nálam, azzal minek, hiszen jobb nálam, akinél pedig én vagyok jobb, szintén minek, nem kihívás. Ráadásul bármit is csinálok, nem azért csinálom, hogy bárkinél is jobb legyek, vagy bárkinek is bármit bizonyítsak. Amit csinálok, azt azért csinálom, mert szeretem. Ilyen egyszerű. 

Ennyi lenne nagyvonalakban az ars poeticám. Következzen néhány apróság, amely talán kicsit többet mond rólam, a nőről, aki vagyok a magánéletemben:                                                       

* Szentesi drámais voltam-vagyok-leszek.

* Harmincnégy éves vagyok (még, novemberig, de pssszt!)

* Ami a véleményemet illeti saját nememről: "Outcasts, and girls with ambition, that's what I wanna see."

* Sensate vagyok, profi zombi-vadász, és a Winchester fiúk is régi barátaim.

* Hűséges típus vagyok, minden tekintetben. Kedvenc zenészem 13 éves korom óta Jim Byrnes, legkedvesebb színészem tizenhat éves korom óta Sean Bean. 

* Ha valaki megkérdezné, mi a kedvenc könyvem, akkor sem tudnék csupán egy kötetet kiemelni, ha székhez kötöznének, és null-huszonnégyben moderntókingot kellene hallgatnom fülesen. Ennek ellenére mégis mindig Virginia Woolf: Mrs Dalloway c. regényét emelem ki. Így a legegyszerűbb.

* Teafüggő vagyok, gyűjtöm a baglyokat, imádom a brit és a déli akcentusokat, mostanában igen vágyom Kanadába (ó, Ty Olsson, miért vagy te Ty Olsson?), és az a típus vagyok, aki köszön a kutyáknak az utcán. Elvégre ők is emberek. 

* Számomra fontos az egyenjogúság, az összetartás, egymás elfogadása. A tolerancia és a megértés. Hiszek ebben, élek ebben. A szivárvány számomra szimbólum: az élet sokszínűségének szimbóluma. Fekete, fehér, szingli, házas, meleg, leszbikus, férfi, nő, transznemű - mind ugyanazon mérce szerint méretnek nálam: mennyire ember valaki. (Szóltam korábban: demagóg, liberális hippi volnék.) I am also a we, and I am proud of it!

Ennyi lettem volna. That's all, folks! Befejezésül, mert mindig kell egy szép lezárás, megosztom veletek a legőszintébb, legszívhezszólóbb, legcsodálatosabb idézetet, amely mindent elmond arról, mit gondolok a világról, és rólad és magamról a világban, tiszta lappal:

"Who am I? Do you mean where I'm from? What I one day might become? What I do? What I've done? What I dream? Do you mean … what you see or what I've seen? What I fear or what I dream? Do you mean who I love? Do you mean who I've lost? Who am I? 
I guess who I am is exactly the same as who you are. Not better than, not less than. Because there is no one who has been or will ever be exactly the same as either you or me."