„– Komolyan elhiszed,
hogy a hatalmon lévők csak így kiadják a kezükből a hatalmat? Találni fognak
kiskapukat, és folytatják, amit eddig csináltak, mintha mi sem történt volna!
Van pénzük, hatalmuk, és nincs az a morális bélyeg, ami akadályozná őket bármiben.
Amit meg akarnak csinálni, megcsinálják. Naivitás azt hinni, hogy nem.”
Ezt a könyvet illetően a
vélemények mindezidáig elég egybehangzóak: jó, jó, de lehetett volna jobb is, és ez
persze igaz, ugyanakkor mégsem az. Vannak ugyanis történetek, amikben nem a
szereplők sorsán, vagy az apró részleteken van a hangsúly, és ez éppen ilyen
történet.
A fókusz eltolódik, és a
szerző csupán a társadalmi problémák, illetve a hatalom működési elvének
bemutatására használja az egyes karaktereket. A politikai meggyőződés, akárcsak
a vallási hovatartozás elviekben magánügy, a valóság azonban az, hogy minden genocídiumot
az ezekből fakadó ellentétek felszításával indítottak el a hatalom birtokosai, mióta
csak ember él a Földön. Ennek a történelmünk során már számtalanszor lezajlott
folyamatnak a legelejét mutatja be a regény, és azt szerintem igen briliáns
módszerrel teszi.
Óriási trükköt hajt végre. Átállítja a fókuszt az emberben. Hogy magyarázzam ezt el? Az egészet
próbáld meg úgy elképzelni, mintha egy sakkjátszmát néznél. Nem a futót, vagy a
bástyát figyeled, hanem magát a játékot és a játékosokat. Ísberg regénye ezen
az elven működik, és bizony, működik.
Nem baj, hogy nyitva
marad, és megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után. Nagyon nem baj. Sőt. Érdekfeszítő,
valósághű írás, és az én véleményem az, hogy kevés benne a disztópiai elem. Ezek
a mindennapjaink, ha felismerjük, ha nem.
Nehéz politikáról írni,
pláne nyíltan és világosan. Regényt meg aztán végképp nem akarunk olvasni róla,
hiszen a regényeknek alapvetően nem ez a szerepük. Mégis azt mondom, hogy a tiszta
tükör irodalmi értelemben is alapvetés, és ez egy meglehetősen
tiszta tükör.
Budapest, 2025
296 oldal
ISBN: 9786151060032
Fordította: Veress Kata
Megjegyzések
Megjegyzés küldése