Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál - "... a szereteten és a szépségen kívül semminek sincs értelme."
„A szeretetre gondolok, mindazokra, akik segítenek másokon, bár semmi sem kötelezi őket erre, akik adnak anélkül, hogy bármit is várnának cserébe, azokra, akiket el fognak felejteni, a nevük soha nem fog bekerülni a történelemkönyvekbe, pedig azzal, amit tesznek, nap mint nap megmentik az emberiséget.”
Családon belüli erőszak – kimeríthetetlen téma. Vareille mégis úgy ír róla, ahogy előtte csak kevesen. Nekem pedig nagyon nehéz úgy beszélni erről a könyvről, hogy ne áruljak el túl sokat, de eleget ahhoz, hogy a kezedbe vedd.
Ezt a többszereplős, több idősíkon zajló, hátborzongató drámát egyik részről egy burgundiai kolostorban élő nő beszéli el nekünk. Abigaëlle, akinek hangja tiszta és ártatlan, mint a szűz hó, és aki szeretné, ha a bátyja, Gabriel nem látogatná többet, mert emiatt kénytelen mindent tudni, és sajnos kénytelen emlékezni is. Például a hosszú, üres órákra a sötét szekrényben, ahol a világ legszebb dalát hallgatta, kizárva a külvilág zajait, és rendületlenül hitt. Hitte, hogy végül a szeretet és a jóság győzedelmeskedik.
A testvérpár életét beborítja erőszakos édesapjuk és tehetetlen édesanyjuk súlyos árnyéka, ezért elszigetelik magukat a valódi élettől, elkerülve a hibázási lehetőségeket. Valójában mindketten attól rettegnek, hogy Gabriel apjuk nyomdokába lép, és áldozatból maga is elkövető lesz.
A másik
mesélőnk Dr. Garnier, aki mindent elkövet, hogy segítsen páciensén, akit a
férje rendszeresen bántalmaz, és aki a kórházi leletekről, az elidegenedésről,
és a szégyenről elsősorban önmagának hazudik.
Vareille
csodálatra méltó irodalmi érzékkel szövi a történet szálait, míg azok lassan
egymásba érve kirajzolnak egy letaglózóan fájdalmas családi képet, és egy
titkot, ami úgy szíven üt, hogy kicsordul tőle a könnyed.
„Különben is, mit ér egy villanásnyi fény a világ sötétségével
szemben?” – kérdezi, és végül maga felel meg a kérdésre. Aurora
Borealis. Ennyit mondok. Aurora Borealis. Mert a legnagyobb
tragédiákban is vannak hősök, és néha az utolsó gyufaszálban van a legnagyobb
erő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése