„A látható dolgok mindig a láthatatlanokat
emelik ki, a felszínben nem az az érdekes, amit megmutat, hanem amit elrejt.”
Se szeri, se száma a második világháborúról szóló történelmi fikcióknak,
memoároknak, dokumentum könyveknek. A téma olyan gazdag, hogy cirka nyolcvan év
elmúltával is van még miből meríteni a szemfüles szerzőknek.
Meg Waite Clayton alapos utánajárást követően laza pórázra engedi
szépséges fantáziáját, és így alkotja meg valós történelmi személyeken,
eseményeken, tényeken alapuló izgalmas regényeit. A párizsi postamesternő a
legújabb munkája, amely mindenképpen figyelemre, olvasásra érdemes.
Egy bátor amerikai fiatalasszony arra teszi fel az életét, hogy segítsen
a hitleri rezsim üldözöttjein. Eleinte pénzzel támogatja a Rendkívüli
Mentőbizottság munkáját, majd hamarosan maga is üzeneteket közvetítve rója
Párizs utcáit. Végül vakmerően, saját testi épségével nem törődve veti magát az
események sűrűjébe egy kislány és annak özvegyen maradt édesapja érdekében.
Clayton tehát nem csupán bűnökről és szenvedésről mesél. Ő azokra a
példamutató, hétköznapi hősökre helyezi a fókuszát, akik szembe mertek szállni
az esztelen terrorral, és felkarolták a rászorulókat. Méltó emléket állít
nekik, mert róluk valamiért kevesebben beszélnek. Ugyanakkor megjeleníti a művészetek, az
önkifejezés fontosságát, a közösség építő erejét, a pimasz játékok merészségre
sarkalló jelentőségét is. Megelevenít egy szoros szövetséget, mely titkos, ám
annál fényesebb bástyaként emelkedik ki a reménytelenség tengeréből.
Diszkrét romantikája, árnyalt humora ötletes. A történet megható,
fordulatos, magával ragadó. Sosem ülepszik le, de arra mindig szán időt, hogy
egy-egy helyzetbe igazán beleélhessük magunkat. Megmutatja, mi rejtőzött a
felszín alatt, és tűnődésre késztet. Mi vajon kik lettünk volna? Megalkuvók,
vagy lázadók? Mindenesetre felemelő élmény olyanokról olvasni, akik nem ültek
ölbe tett kézzel. Bizakodásra ad okot, és melengeti a szívet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése