„Csak ül ott az ágyon. Nincs együtt a
többiekkel. Most csak egyedül van, önmagával.”
Hemingway novellái szűkszavú, időtlen pusztaságok. Szinte hallani,
ahogy egy ördögszekér átgörög ezen a lekopaszított, csontra szikkadt tájon.
Színtelen, tömör mondatainak felszínén hanyag fásultság időz, ám a távolban a
férfilélek vonulatainak körvonala rajzolódik ki előttünk.
A Férfiak nők nélkül a
torreádorok, katonák, bokszolók világába kalauzol minket, ahol az erőszak és az
alkohol szinte elengedhetetlen hozzátevő. Ebben a nagyon maszkulin szférában
tematikája mégis ezerfelé ágazik: halál, szerelem, abortusz, homoszexualitás,
drogfüggőség, a természet szépsége iránt érzett feltétlen csodálat.
A történetek közül kettő került igazán közel hozzám, más-más okból. Az Alpesi idill felkavaró morbiditással
taglalja a gyász témáját. Engem elborzasztott, ugyanakkor mélyen
elgondolkodtatott az, ahogyan a teljes elszigeteltségben élő férfi megélte
felesége váratlan halálát. A Ma péntek
van című novella ezzel szemben vallási témát dolgoz fel. Három római katona
egy kocsmában iszogatva eleveníti fel a nap történéseit, amikor is elvégezték a
parancsot: megfeszítették Jézust, aki „nagyon
rendesen viselkedett”, és egyedül a nők tartottak ki mellette.
Bár csak elvétve bukkan fel női szereplő ezekben a novellákban, én úgy
érzem, még a hiányukkal is végsősoron róluk beszél az író. Az Ötven rongy bokszolója, aki álmatlanul
forgolódik éjszakánként és szenved, annyira hiányzik neki a felesége. A Becsukódik már a szemem szelíd
„csicskása”, aki esküszik rá: a férfiembernek meg kell házasodni. Férfiak nők
nélkül. Ezt itt a lényeg, hogy mivé lesz a férfi, ha asszony nélkül kénytelen
élni.
Szerintem nagyon egyszerű szeretni Hemingwayt. Ahogy olvasom sorra az írásait, úgy nő egyre inkább a szívemhez. Rá kell érezni, de puritán mondatainak súlya, mögöttes gondolatiságának értéke vitathatatlan. Önazonos, manírtalan, gondos szövege pedig valódi irodalmi gyönyörűség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése