„- […] Ön egy szellem lesz, megfoghatatlan, az
ellenség örökös rémálma. Háborúja nélkülözni fog minden dicsőséget.”
Ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára felettese Hiroo Onodát 1944
decemberében. A parancs jóslat és átok volt egyaránt, mely a japán katona
elkövetkező harminc évét könyörtelenül meghatározta. Ennyi időt töltött ugyanis
Lubang esős dzsungelében maroknyi csapatával, és kitartóan harcolt hazájáért
egy réges-régen elvesztett háborúban.
Valójában nagyon szomorú történet az övé, ugyanakkor lenyűgöző és
felemelő is. A Dereng a világ kitűnő
stílusú, érzékletes írás. Rövidsége ellenére, vagy talán éppen azért, egészen
rendkívüli és eredeti. Werner Herzog
pergő, filmszerű, nagyléptékű vágásokkal tagolja a szöveget, melynek
érzékszervekre ható gazdag ábrázolásmódja felkavaró, átütő erejű és élethű.
Azonnal átérezzük ezt a fojtogató magányt és kilátástalanságot.
Onoda, a megfoghatatlan szellem a kisregény lapjain sem válik
valóságosabbá. Gondolatai, érzelmei az őserdő buja, fullasztóan párás, ködös
homályába vesznek. Tettei még inkább elidegenítik tőlünk, és mindaz, amiről
makacsul hallgat, bizonytalan burkot von egyébként is sokat vitatott alakja
köré. Csüggesztő az a sors, amit magára vállalt.
Felettébb különös könyvecske ez. Nyomasztó, mégis karizmatikus. Lírai,
mégis kendőzetlen. Engem elbűvölt és ámulatba ejtett. Olvasás közben átjárt
valami megmagyarázhatatlan izgalom, melankólia és részvét. Nem tudom eldönteni,
mit gondoljak Hiroo Onoda irreleváns gerillahadviseléséről a világ egy távoli,
jelentéktelen zugában. Lojalitása, konok önáltatása tragikus és komikus
egyszerre, de ott rejtőzik benne a gyönyörű, nem mindennapi méltóság.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése