„- Az a munkám, hogy igazam legyen. Mindig. És ha valaha tévedek, minden
forrást és lehetőséget fel kell használnom, hogy a valóságot a hibámhoz
igazítsam, és az megszűnjön hiba lenni.”
Ha van valami igazán képlékeny az emberi világban, akkor az a valóság, illetve annak érzékelése. Mindannyiunknak mást jelent egy kép, egy mondat, egy esemény. Néha kicsit helyre is pofozzuk a dolgokat. Azt meséljük ugyan, ami történt, de a felhang, vagy egy-két óvatos utalás máris más színben tünteti fel az egészet. Olykor ennek tudatában sem vagyunk, de így működünk mind.
Hernán Díaz erre az alapvető hajlamunkra építi fel regényét, méghozzá nagyon okosan. A Bizalom a valósághajlítás tökéletes mintapéldája. Négy különböző nézőpont, négy különböző elbeszélő mód. A megközelítő igazság pedig valahol ezek keresztmetszetében található.
A stílus meglepően tárgyilagos és tömör, bár nem száraz, és korántsem unalmas. Azt a képzetet kelti, mintha kizárólag a tényekre támaszkodna, felesleges körök nélkül. Ám, ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabbá válik számunkra, hogy a valóság ennél jóval komplikáltabb, és úgy áll össze lassan, mint egy különösképpen bonyolult kirakós.
Könnyű belefeledkezni, mondhatni: olvastatja magát. Olyan utakra jutunk el végül, amelyről soha nem is álmodtunk volna a legelején. A pénzcsinálás logikus, kíméletlen világából a női lét titokzatos folyosóira, ahol az előítéletek és az elnyomás nehéz tenyere alatt világos gondolatok, tiszta értelem, és kifinomult ízlés lapul.
Kimagaslóan jól megírt regény ez, amely vegyítve a férfi és női princípiumokat, árnyalatról árnyalatra felépít egy legendát, ugyanakkor le is rántja róla a leplet. Formabontó, gondolatébresztő, lebilincselő olvasmány. Számomra határozottan az idei év egyik legkiemelkedőbb új megjelenése.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése