"A költészettől az igazságszolgáltatásig. Költői igazságszolgáltatás, ha úgy tetszik. Ugyanis szomorú tény, sokkal több költészet van a világban, mint igazság."
Paul Auster kimagaslóan eredeti és posztmodern. Az írásaiban mindig van egy nagy adag kétség, abszurditás. Valójában tréfát űz velünk, és ezt nem igyekszik titkolni.
A Láthatatlan című regényében ezt a piszkos kis játékot arcátlan magabiztosággal mesterfokra viszi. Amit biztos kapaszkodónak hiszünk, azt egy jól irányzott fricskával azonnal megingatja. Ilyen bizonytalan, süppedékes talajon izgalmas kihívás az előrejutás.
Mégis, ez a merész szerkezeti formabontás, ahogyan felépíti a regényét, sodor bennünket előre. Nem csupán több elbeszélővel dolgozik, de a mód, az idő, és a szám/személy tekintetében sem törekszik egységre. Fiktív regény, jelen és múlt idejű elbeszélések, naplórészletek, levelek - ezek alkotják a történet vázát, mely egyébként merész, lidérces és meglehetősen perverz. Fantázia a fantáziában. A végére tökéletesen elbizonytalanodunk. Mi az igazság? Valószínűleg nincs igazság. A lényeg: láthatatlan.
Ami engem illet, eléggé odavagyok az írásaiért. Nem, mintha érteném őt, vagy azt képzelném, hogy értem. Viszont örömet okoz ez a szertelen zsenialitás, ötletgazdagság, ez a gunyoros módi, ahogy picit bohócot csinál belőlem. Auster pontosan abban a legjobb, hogy a megnevezhetetlent betessékelje a hátsó ajtón. Mindez roppant félelmetes, mégis újra és újra behódolok neki. Ha róla van szó, én mindig kérek még.
Budapest, 2022
286 oldal
ISBN: 9786155955242
Fordította: Pék Zoltán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése