A Kopp-kopp c. thrillerből megismert Ewert Grens és Piet Hoffmann újra akcióba lendül. Ezúttal egy három évvel korábban elrabolt kislány ügyében nyomoznak és a nyomok egy internetes pedofilhálózathoz vezetik őket.
A történet itt is lassan indul be, majd ahogy haladunk előre, úgy válik egyre lendületesebbé, sodróbbá. A koncepció nagyon hasonló az előző részéhez. Hőseinket sürgeti az idő, váratlan események hátráltatják őket és sokszor kénytelenek kockáztatni, improvizálni, veszélybe sodorni magukat. A különbség az, hogy a Szép álmokat nem politikai vonatkozású, hanem annál sokkal komorabb, megterhelőbb témát boncolgat. Pedofília, gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak - ragadozók, akik a periférián bújkálnak, zárt ajtók mögött, a dark web takarásában. Roslund igyekszik elkerülni, hogy túlságosan sokkoló részleteket osszon meg, ugyanakkor hiteles marad. A bűnözők beteges észjárását például tökéletesen képes visszaadni.
Témájánál fogva ezt a könyvet nehezebb szívvel olvastam. Ez az a terület ugyanis, ami az én talpam alatt túlságosan ingoványossá válik. Nagyon felzaklat. Képes vagyok éjszakákat ébren tölteni komor, tehetetlen dühben tobzódva, mert nem tudom kiverni a fejemből, micsoda szörnyetegek járnak köztünk. Hogy számukra semmi sem szent, a legszentebb sem: a gyerekek. Így aztán hol becsuktam a könyvet, és inkább nézegettem kiskutyákról vagy a kedvenc koreai színészemről szóló videókat. Hol pedig csak olvastam és olvastam, hogy minél hamarabb túl legyek végre ezen az egészen.
Azt hiszem, pontosan emiatt mondhatom el, hogy ez a könyv a maga műfajában ismét kiemelkedő. Ha nem lett volna ennyire hiteles, érzékenyítő, felkavaró és pontos, bennem sem keltett volna ilyen sok érzelmet. Végig izgalmas volt, egy bizonyos fordulat után pedig nagyon felpörgött a cselekmény. Ezúttal is éreztem az idő rohanásának sürgetését, ezúttal is ökölbe szorult a kezem, úgy izgultam a szereplőkért, és ezúttal sem kellett csalódnom. Itt a végkifejlet is jóval pozitívabb kicsengéssel zárult, ami nagyon kellett a megviselt lelkemnek. A szereplők magánéleti szálai ebben a könyvben tovább bogozódnak, és olyan kérdésekhez vezetnek, amik a következő könyvben kerülnek majd megválaszolásra. Ettől függetlenül, ez a történet is vígan olvasható önállóan, a korábbi események ismerete nélkül. Minden érthető és tiszta, és a bűnügyet maradéktalanul lezárják, tehát ilyen tekintetben biztosan nem támad hiányérzetünk.
Az ilyen krimikre szokták mondani, hogy "nagyon beteg!". Nos, igen, nagyon beteg. Nagyon sötét. Nagyon mellbevágó. Mélyre váj, és feltárja az emberi lelkek legtorzabb, legszégyenletesebb posványát, a legnagyobb tabut, a megbocsáthatatlan bűnt. Ugyanakkor letehetetlen, lebilincselő, érdekfeszítő és akciódús. Felnőtt nő létemre jobban éreztem magam olvasás közben, ha a Nasifalat nevű plüssbaglyom a közelemben volt. Engem a szerző meggyőzött műfaji és szakmai rátermettségéről. Pokoli jó krimiket ír. Én biztosan befizetek a következő körre is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése