„A szerelem egy emelőgépezet, a talajtól az égig repít, ott azután valami megfoghatatlan éterben lebegünk: azt mondják, szerelembe esni, de ez helytelen szóhasználat.” Ez a könyv visszarepített a fiatalságomba. A bennem élő drámatagozatos diáklány kádban akarta olvasni, abszint és gyertya mellett. Értitek, ugye? „Hatvanhét fok: maga a tűz, amint leszáll az erekbe: vallomásokra tesz hajlamossá. Hatvanhét fokon a szív kitárulkozik, a nyelv megoldódik.” Ritkán akad könyv, amely ilyen élesen emlékeztet rá, hogy ki vagyok és honnan jöttem, és ironikus, hogy éppen most akadt a kezembe. Nem is akartam olvasni. Petra küldte, grátisz. Azóta is nevetek, egyébként. Köszönöm százszor, ezerszer, mert ennél fontosabb a világon nincsen. Hatvanöt fok. Hatvanöt. Ennyi év elteltével ez már igazi ajándék. No, de elég legyen énbelőlem. A regény egyszerre szenvedélyes szerelmi történet, pazar bohózat, irodalomtörténeti szemelvény, és időutazás. Désérable komoly feladatot vállalt, és nem fél szívvel vé...
„A halál elfogadásához mindenkinek elkél némi gépies viselkedés.” A megjelenése óta szemeztem vele. Kerülgettem a könyvesbolt piramisán, mindig-mindig visszatérve hozzá. Kézbe fogtam, bele-beleolvastam. Vonzott. Aztán egy szép napon megérkezett, és ujjongtam. Azután belekezdtem… Bárcsak azt tudnám mondani, hogy pont azt kaptam, amit vártam, de sajnos nem voltam maradéktalanul elégedett vele. Fogalmam sincs, hogy csak a fordítás ennyire zavaros, vagy ez a zaklatott érthetetlenség az eredeti szöveg lényegéből fakad, mindenesetre nagyon nehéz volt követni. Az első cirka 150 oldallal csak birkóztam, mindenféle élvezet nélkül. Maga az ötlet: fantasztikus, a szó minden értelmében. Nem egyedi, de amolyan „tipikus koreai”. Napjainkban a mesterséges intelligenciával és robotokkal végzett kísérletek megdöbbentő eredményekkel zárulnak, ám ez a lenyűgöző siker számos kérdést vet fel. Meddig lehet elmenni? Hol ér véget az ártatlan kíváncsiság és a tudomány, és hol kezdődik a határtalan önteltség é...