Ugrás a fő tartalomra

François-Henri Désérable: Én uram és legyőzőm - "...mert a költészet felülkerekedik a való életen."

„A szerelem egy emelőgépezet, a talajtól az égig repít, ott azután valami megfoghatatlan éterben lebegünk: azt mondják, szerelembe esni, de ez helytelen szóhasználat.”

Ez a könyv visszarepített a fiatalságomba. A bennem élő drámatagozatos diáklány kádban akarta olvasni, abszint és gyertya mellett. Értitek, ugye? „Hatvanhét fok: maga a tűz, amint leszáll az erekbe: vallomásokra tesz hajlamossá. Hatvanhét fokon a szív kitárulkozik, a nyelv megoldódik.”

Ritkán akad könyv, amely ilyen élesen emlékeztet rá, hogy ki vagyok és honnan jöttem, és ironikus, hogy éppen most akadt a kezembe. Nem is akartam olvasni. Petra küldte, grátisz. Azóta is nevetek, egyébként. Köszönöm százszor, ezerszer, mert ennél fontosabb a világon nincsen. Hatvanöt fok. Hatvanöt. Ennyi év elteltével ez már igazi ajándék.

No, de elég legyen énbelőlem. A regény egyszerre szenvedélyes szerelmi történet, pazar bohózat, irodalomtörténeti szemelvény, és időutazás. Désérable komoly feladatot vállalt, és nem fél szívvel végezte: a régi korok megidézője lett. Azoké az időké, amikor az irodalmi alakok nem csupán művészek, de zsonglőrök is voltak, és legendák keringtek közszájon botrányosan pikáns életükről.

Ahogy mondja, a „szerelem emelőgépezet”, de a rúzsos ajakkal telicsókolt levelek hevült bája mellett felsejlik a szerelem másik oldala is. A nevetséges, a szánalomra méltó, a zavaros, a romboló – a szerelem azon arca, amely gátlástalanul csúfot űz a szenvedő alanyokból.

Impulzív, egzaltált, lírai és gyönyörű, ugyanakkor bohém, gunyoros, játékos és kissé piszkos is. Biztos vagyok benne, hogy annyi irodalmi utalás rejtőzik benne, hogy nem vettem észre mindet. Végtelenül intelligens írás, és mint olyan, tiszta szeme van, finom humora és olykor gyakorol némi tapintatot, bár azt igazán nem sokat.

A költészet, a dráma, az irodalom nem valami távoli, megfoghatatlan fogalom. Bennünk él és belőlünk fakad. Robbanékony és lobbanékony természete van. Nem lehet csínján bánni vele. Papírra kell vetni. Megőrizni, sokszorozni, szétosztani. És olvasni, olvasni, olvasni.


21.Század Kiadó

Budapest, 2025
222 oldal ·
ISBN: 9789635686087 
Fordította: Jancsó Júlia

Megjegyzések