Ugrás a fő tartalomra

Ashley Flowers & Alex Kiester: A hiányzó fél - "...két darabja egy léleknek..."

„Nem értenék, hogy az éjszaka minden idegent zaklatóvá, ragadozóvá változtat, olyanná, aki iránt egyszerre kell félelmet és megvetést érezni. Még most is a szorongás darázsfészke vagyok, a fájdalom nyílt sebe.”

Amint újra és újra nekiülök megírni az értékelést, egyre nehezebb a dolgom. Közbejön a szelektív, a postás, a teregetés. Az agyam ellenáll, nem dolgozik velem. Flowers sem tette, egyébként. Bár így utólag visszagondolva, az írása sokkal jobbnak tűnik, mint ahogy olvasás közben azt megéltem.

A szerző előző könyvét egyszerűen imádtam, és ezt muszáj kihangsúlyoznom, mert Flowers egyedi hangú, sötét, drámai és összetett gondolatvilága tökéletes táptalajt nyújt egy hátborzongató thrillernek. Tud atmoszférát teremteni, csalni, építkezni és istentelen nagyot odaverni.

Ennek ellenére ezzel a regényével voltak problémáim. Jelentős szálak maradtak kidolgozatlanul, és jelentéktelenek kaptak felesleges oldalakat. A főhős dagonyázása minden bizonnyal dramaturgiai eszköznek indult, ám végeredményben mindössze dagonyázás maradt. A sokkoló, remekbeszabott, brutális finálé tekintetében ez az idegesítő tehetetlenség igazolást nyer, de talán, ha Flowers menet közben jobban átver, a befejezés is nagyobbat szólt volna.

Szóval jó volt ez, de még sem volt igazán jó. Benne volt minden, ami kell, mégsem állt össze egy homogén egységgé. Hol szikrázott, mint a fény a vízen, hol eltompult, mint a tejopál üveg. Flowers végig tudta, hová fog kifutni mindezzel, és ez adott a történetnek egy szép ívet, de az állóvíz-szerű mozdulatlansága kimerített.

Ami szuper volt: a perverzül jó témaválasztás, az a morális bokaficam, amelyre az egész sztorit felhúzta. A karakterek antihős jellege, amely odaszegezi az embert a kanapéra, akkor is, ha nem akarja. A megdöbbentő lezárás, mely keserű szájízt hagy maga után, mint azok a történetek, amik nem feltétlen érnek jó véget, mégis szeretjük őket.

Ezért érdemes elolvasni. És most megmondom: az írónő következő könyvére is vevő leszek. (Fordított pszichológia: olykor szeretek dagonyázni. Mea culpa.)


21.Század Kiadó

Budapest, 2025
302 oldal 
ISBN: 9786156821492 
Fordította: Pék Zoltán 

Megjegyzések