„A mi családi formánk a szeretet. Azzal pedig a legrosszabb helyzetből is ki lehet evickélni.”
Ebben a leheletnyi mesekönyvben minden benne van, ami fontos egy ember életében, legyen gyerek, vagy felnőtt. Áthatóan egyszerű, üde és bájos, ugyanakkor indirekt módon olyasmikre mutat rá, amiket sosem szabadna elfelejteni, mindegy, hány évesek vagyunk.
Istenadta enyhülés – ez jutott eszembe róla. Hatásvadász kifejezés ez, és Finy Petra biztos szebben fogalmazta volna meg, de így érzek. A könyv tündéri humorral bőven átszőtt, illatos, ízes, hangulatos szeretetbomba. Na tessék, megint a hatásvadászat!
A kötetecske tizenöt rövid történetből áll, és körülbelül egy évet ölel fel az ötletgazdag Virág család életéből. A Virág család mindent egy kicsit másként csinál, de ez alapvetően nem baj. Kaland az erdőjárás, az anyák napi piknik, a piacozás, sőt, még a rendrakás is olyan, mint a hegymászás.
A legszebb az egészben pedig az, hogy a Virág család mindent együtt csinál, hagyományokat teremtenek, sokat nevetnek, de legfőképpen: nagyon szeretik egymást és magától értetődően összetartanak. Még Huppancs kutya is teljes értékű családtag, aki pedig folyton csak kalamajkát okoz. (Lábjegyzet: Huppancs kutyán egyszer annyira nevettem, hogy az orromon folyt ki az almás-vaníliás tea.)
Mesekönyv, így azt gondolhatod, nincs rá szükséged, ha nincs pici gyereked. Én viszont állítom, hogy szükséged van rá. Ha olvasás közben nem indít meg, nem bújik a szívedbe és nem csal mosolyt az arcodra, én megeszem a franciasapkám. Néha nekünk is kell egy kis emlékeztető, hogy a hétköznapokból is lehet ünnepet csinálni, de azért az ünnepek se rosszak.
Szeretettel, jó szívvel, lelkesen ajánlom tehát
kicsiknek és nagyoknak. Almás pitét mindenkinek! Gyógyír, balzsam, és
szerintem ebből a mondatából itthon falragasz lesz: „Valami
csak reménytelennek tűnik, mert nincs megfelelő eszközöd a reményhez.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése