„A valódi problémák akkor kezdődtek, amikor rájöttünk, hogy hazudtak nekünk. Senki sem szereti, ha a bolondját járatják vele.”
Azt mondta nekem: „olvasd el, jó lesz!” És megint igaza volt! Pedig Lucy Clarke: Egy a lányok közül című regénye valójában nem szolgál semmi formabontóval sem a téma, sem szerkezeti felépítés szempontjából. Viszont olyan ügyesen összerakott, rétegről rétegre kibontott történet, hogy egyszerűen magával ragadja az olvasót.
Igényes formában nyújt könnyed szórakozást, ugyanakkor elgondolkodtató felvetésekkel machinál, és kerüli, hogy sekélyes legyen. Sokáig nem áll össze a kép. Ki lesz az áldozat? És ki lesz a gyilkosa? Minden szereplő rejteget valamit a többiek elől. Őrizgetik kisebb-nagyobb sérelmeiket, óvják a maguk igazát, terveket szőnek, és szembeszállnak a félelmeikkel. Új barátságokat kötnek. Gyászolnak, és csalódnak. Szakítanak és szerelembe esnek. Szerettem, hogy nem volt minden rózsaszín. Fekete-fehér meg aztán pláne nem.
A kis görög szigeten, ahol a sziklák, a szikrázó napsütés, és a tenger az úr, semmi sem maradhat sokáig lepel alatt. A féltve őrzött titkok kipattannak, mint a rügyek. Míg végül aztán valódi vihar kerekedik, mert már nem lehet tovább elviselni a felügyemlő irtózatos feszültséget. A tragédia megtörténik, és a lányoknak dönteniük kell.
Izgalmas, jó a stílusa, és egyszerű, de érzékletes a nyelvezete. A dramaturgiája egészen profi, szépen vezeti végig a szereplőket az általa előre kijelölt úton a kissé szokatlan, de békét hozó utószóig.
Erős,
biztos alapokon nyugvó thriller ez. Sokkal, de sokkal jobb annál, mint amire
eredetileg számítottam. Érdemes esélyt adni neki, mert lefoglalja a buzgó,
túlpörgő elmét, és ráadásul még karakterábrázolásban is remekel. Kifejezetten
tetszett. Ha valaki egy igazán klassz, bátor nőkről szóló krimire vágyna, annak
mindenképpen ajánlom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése