„Amennyiben valaha is álmodoztam volna arról gyermekkoromban,
hogy valaminek a természetfeletti képességekkel megáldott őrzője legyek, akkor
sem gondoltam volna, hogy a képességeim ilyen bénák lesznek, és azt sem, hogy
az időm meglehetősen nagy részében használt autókra fogok alkudozni.”
Ha
megkérdezitek tőlem, miért olvasok Dean Koontzot, én elárulom, azért, mert
hihetetlenül jó fejnek tűnik. Komolyan. Imádom az elmés kiszólásait, a finom,
kicsit ironikus humorát, és azt, ahogyan a világot látja. Ráadásul egyértelműen
odavan a kutyákért. Klassz fickó, és ez nekem elég.
Az már
igaz, nem szoktam tőle konkrét válaszokat kapni. Általában karattyol bele a
levegőbe, húzza az agyam, aztán állok ott pislogva. Viszont az utazást rendkívül
élvezem. Elindul képzeletem mozija, melyet kitölt a misztikum, a
természetfeletti. Olyan, mintha én is benne lennék.
Legújabb
regénye, A fékezhetetlen Quicksilver
pontosan ezt az élményt nyújtja. Jó tempójú, üde hangvételű, szórakoztató, és
az álmodozásra hajlamos elmének kiváló terep. A karakterek ugyan ezúttal
kevésbé színesek, de nagyon könnyű kedvelni őket. Megnyilvánulásaik többsége
melengeti a szívet.
A sztori
ennél egyszerűbb nem is lehetne. Kiválasztottak maroknyi csapata felveszi a
harcot a más univerzumokból a világunkba érkező gonosz lényekkel. Leginkább
autóznak, vagy éppen új autó után járnak. Esetleg drogkereskedőket fosztanak ki,
és kutyát lopnak. Kinyírnak pár gonosz lényt is, hol véletlenül, hol akarattal.
Kész kabaré, csupa lelkesedés, csupa izgalom.
Szerettem,
ezt őszintén mondom. Engem kikapcsolt, feltöltött, és arra az időre, amíg
belemerültem, elvonta a figyelmemet jó pár negatív dologról. Több alkalommal
mosolyt csalt az arcomra. Ültem a kanapén, majszoltam a csipszet, és egy kicsit
jól éreztem magam. Manapság ez elég nagy kincsnek számít. Ezért van az, hogy a
polcaimon egy Koontz regény mindig talál helyet magának.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése