"Csillogó kis üzlet, mely a párizsi divatházak fényét hozta el a szürke budapesti hétköznapokba az ötvenesévek derekától. Az „egyenlők” a kirakatát nézték, a „még egyenlőbbek” vásároltak benne."
Rotschild Klára neve talán nem feltétlenül cseng ismerősen mindenkinek, főleg nem a mai fiataloknak. Én magam sem tudtam őt hová rakni igazán, ám a könyv alcíme - A vörös divatdiktátor - feltétlenül felkeltette az érdeklődésem. Valahogy mindig úgy gondoltam, a vasfüggöny leereszkedése után semmiképpen sem a divat, a luxus lehetett az, ami meghatározta országunkat.
A Jaffa Kiadó egyik év végi újdonsága, a Rotschild Klára életét, és sikereit bemutató könyv, mely hosszú évek áldozatos kutatómunkája árán jött létre, Simonovics Ildikó divattörténész elhivatottságát dicséri. Simonovics Ildikó a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének vezetője, elsődleges kutatási területe a Magyarország divattörténete a második világháború után. Kitartó munkája eredményeként magunk is bepillantást nyerhetünk történelmünk egy olyan érdekes, és ragyogó szegletébe, mely eddig talán rejtve volt előttünk.
Rotschild Klára édesapja, Rotshild Ábrahám nyomdokaiba lépve nyitotta meg legendás szalonját 1934-ben. Rendszeresen - évente kétszer - látogatta a különböző külföldi divatszalonok bemutatóit Párizsban, ahonnan alapvetően az ötleteit is hozta. Erőssége minden bizonnyal abban rejlett - bár nem sokat értek a divathoz -, hogy mindazokat a pompás és fényűző ruhakölteményeket, amiket a párizsi kifutókon látott, a Magyarországon akkoriban uralkodó irányvonalakat figyelembe véve alakította át. Kollekcióit a visszafogottság, az elegancia, és a letisztult vonalak jellemezték. Időtálló stílusa vonzotta a Horthy-korszak arisztokrata hölgyeit, a nemzetközi hírességeket, és magyar művészvilág nagy női alakjait.
A divat magyar nagyasszonyáról, ha szabad így nevezni valakit, aki egész egyszerűen csupán ruhákat gyártott, közvetve, az őt jól, vagy kevésbé jól ismerő interjúalanyok elbeszéléseiből kapunk egy bizonyos, talán kissé elnagyolt képet. Ő maga sem varrni, sem rajzolni nem tudott valami jól, ám kivételesen kiváló memóriája volt, amit egyszer látott, soha nem felejtette el. Igényes volt, stílusos és lehengerlő. Született üzletasszony: határozott, karakán, és rendkívül jóeszű, annak ellenére, hogy sem tanult, sem művelt nem volt. Allűrjei persze voltak, mint minden hozzá hasonló merész tehetségnek. Markáns alakja volt ő a budapesti felső tízezer miliőjének. Szinte a semmiből építette fel birodalmát, a kor vérzivataros viharait átvészelve nőtte ki magát igazi legendává. Személyét a mai napig sok titok, és rejtély övezi. Hogyan szerezte indulótőkéjét, és miből tudott később minden évben kétszer Párizsba utazni? Hogyan került olyan kivételes helyzetbe, hogy a második világháború borzalmaiban nem veszett oda sok ezer társával ellentétben? Hogyan tarthatta fenn csillogó sikerét a Horthy-korszak éveiben is, annak ellenére, hogy nem volt párttag? Ám a legfontosabb kérdés: miért választotta mégis a halált? Miért vetett véget önkezével életének ez a sikeres, ünnepelt, öntudatos asszony?
Ezekre a kérdésekre ad választ Simonovics Ildikó könyve, mely nem csak biográfia, hanem remek korrajz is. Fotográfiákat csak ízelítőként sorakoztat fel az utolsó lapokon, ám így is átfogó képet kapunk Rotschild Klára életéről, és munkásságáról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése