„Ez a gyilkos háború, amelynek egy egész nép itta a levét, amely két országot is szorosan érintett, és amellett, hogy pokoli összegekbe került, rengeteg áldozatot szedett, egyedül egy eljárásbeli hiba miatt tudott ennyire elhúzódni, azért mert a rendszerbe beépült egy alattomos kiskapu.”
Vive Lemaitre! Rég nem olvastam ilyen remek, sokrétű, fordulatokban gazdag családregényt. Zárójelben jegyzem meg, hogy a családregény művészi szabadságot biztosító jellege miatt igen sokféle lehet, és ebben az esetben a történelmi kalandregény éppúgy helytálló jellemzés.
Lemaitre ráér. Egy temetési menetnek beillő hagyományos családi zarándoklattal indít, és megőszülsz tőle. Egyenként, részletesen bemutat minden jelentős szereplőt. Velük kínlódjuk végig magunkat Bejrút utcáin. A kényszerítő erő úgy hat ránk, mint egy tálnyi meztelen csiga. Túl sok oldal, túl sok betű van még hátra. Mi lesz ebből?
Lemaitre zseniális. A zarándoklat valóban temetési menet, és ez a tény olyan fájdalmasat üt rajtad a megfelelő pillanatban, hogy alig kapsz levegőt. Je déteste Lemaitre. J’adore Lemaitre.
Lemaitre élelmes. Egy hattagú család rengeteg lehetőséget rejteget, és ő aztán rendesen kiaknázza ezeket az alternatívákat. Szabályos nagyregény, narratívája szerteágazó, nyelvezete kerüli a pátoszt, mégis érzelmek kavalkádjától karcos. Több ponton okoz váratlan meglepetést, olykor-olykor meghűl tőle az ereidben a vér.
Annyira páratlanul izgalmas, hogy nem akarod abbahagyni. A jól megírt regény sínen gördülő pazar lendülete rajzolódik ki benne. Ha minden a helyén van, nincs mit tenni egyebet. Aki tudja, mit akar mondani, annak ez egészen könnyen megy.
Számomra az idei év eddigi abszolút győztese. Dramaturgiája mesterfokú gyakorlottságról, tehetségről árulkodik. Karakterábrázolásban, történetvezetésben magasan a legjobb, és ami a plot twisteket illeti: vegyél zsebkendőt, nyugilabdát, és egy üveg bor se árthat.
Terjedelmes írás, tehát nem fogod tudni egy fenékkel végigülni,
De azt kívánod majd, hogy bárcsak megtehetnéd. És amikor Lemaitre páros lábbal
kipenderít téged a történetből, vissza akarsz majd mászni bármi áron. Nos, igen…
Je déteste Lemaitre. J’adore Lemaitre.
592 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése