Tiszta lappal a világban

1. Stephen King: Az „Én ebből az egészből egy árva szót sem értek. Miért kellene egy írói munkának szocio-akárminek lennie? Ha jól van megírva, úgyis megvan a maga szerves politikai, kulturális, történelmi satöbbi satöbbi jelentése. Más szóval… – Körülnéz, látja az ellenséges tekinteteket, és homályosan megsejti, hogy a többiek valamiféle hadüzenetként értelmezik szavait. Lehet, hogy igazuk van. Talán azt képzelik, valami szexista halálkufárt melengetnek a keblükön. – Más szóval, miért nem fogadjátok el, hogy egy sztori egyszerűen egy sztori?”   2. Jaume Cabré: Én vétkem „– Jól megvagyok én egyedül. Egész nap olvasok és tanulok. Meg hegedülök és zongorázom. Néha veszek valami különleges sajtot, pástétomot vagy bort Múrriánál. Kell ennél több?”   3. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak „-Ez a ti istenetek odarak egy almafát a kert közepébe, és azt mondja: „Oké, srácok, azt csináltok, amit akartok, de ah, ne egyetek az almából!” És erre, mit ad isten, mégis esznek belől...

„Hajlandó lenne eladni nekünk a balszerencséjét? Az Esőpiacon lehetősége nyílna beváltani a balszerencséjét a készletünkben fellelhető boldogabb történetek valamelyikére.” Ki ne lenne hajlandó rá? Az életünk egy bizonyos szakaszában mindannyian kaphatóak lennénk egy ilyen cserére. Vágyunk a varázslatra, amely egy csapásra megszünteti a nehézségeinket. Ez a regény egy klasszikus tanmese, és mint olyan, nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. Ráadásul jellegzetesen ázsiai: emocionális tartózkodás jellemzi, és annyira lényegre szorítkozó, hogy akár száraznak is lehetne nevezni. Mégis van egy különös, fűszeres, finom bája. Egy idegen világba kalauzol el, egy párhuzamos univerzumba, ha úgy tetszik. A témája miatt tartom fontos írásnak. Hiszen soha semmivel nem vagyunk elégedettek. Soha semmi nem elég jó, elég szép, egyáltalán: nem elég. Így működünk. Vannak elviselhetetlen szélsőségek, de az egy másik téma, másik regény. Az emberi természet alapvető működéséről beszélek, hogy a po...

1. Max Porter: Shy „A tó nem mélyül tovább. Cseppfolyós zizegés, csúszócsorgás, lépésről lépésre, minden kékesfekete, sima és éles, holdvisszhang, a fejében a gondolatok lassú kusza hálója. A fák tükröződése a vízen a legszebb dolog, amit valaha látott. Senki sem mondta neki, hogy ilyenek az éjszakák a városon túl. Túlságosan tompa, mégis éles. Szörcsögő csönd. Ezt kéne elmondani a gyerekeknek. Hogy az éjszaka olyan, mint a világűr.”   2. Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban „Általa fedeztem fel egy addig ismeretlen dolgot magamban, azt a részemet, amelyik onnan való, a világ másik részéről, és nem is akartam ennél többet. Létezni akartam a tollhegye alatt, a tintájában, fürdeni akartam benne, és azt, hogy felejtse el az összes többi nőt. Azt mondta, szereti, ahogyan látom a dolgokat. Ezt mondta. Mint valami hideg és kegyetlen igazságot, ami a világ minden kincséért sem érintette volna meg a szívét, csakis a tisztánlátását.”   3. Fredrik Backman: A hazavezető út mind...

1.  Helen Fielding: Bridget Jones naplója „– De hát Una Alconbury azt mondta, hogy te valami irodalmár csodanő vagy, aki ki se látszik a könyvekből! – Azt? – kérdeztem. Hirtelen egész megtetszett az ötlet. – És mi mást mondott még? – Hát hogy radikális feminista vagy, és hihetetlenül nagystílű életet élsz… – Óóóóó! – doromboltam. – …és egymillió hódolód van.”   2. Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról „Legyél más, mint én, tedd meg nekem ezt a szívességet. Ne tartsd a szádat. Állj ki valaki mellett. Ne fordítsd el a tekinteted. Ne üss csak azért, mert megteheted. Ne hidd, hogy a barátságosság gyengeség. Ne legyél olyan ember, aki egy reklámügynökség panorámás irodájában állva azt gondolja, hogy a kedves jelző sértés.”   3. Christina Lauren: Kalandtúra Wilder-módra „Lily úgy döntött, ez nem olyan krízis, amelynek megoldásához az ő részvételére is szükség lenne, ezért sarkon fordult, és vett egy nagy levegőt. Két tűz közé került. A balján Terr...