„Hála,
gondolta. Ez jó szó lesz, ezt magával viszi a következő évre.
Ez egy egész életre jó útravaló.”
Kellemes, igényes, finom, bájos – ezek az első szavak, amik eszembe jutnak erről a
regényről. Ünnepi hangulatot idéz, ugyanakkor átjáróként is funkcionál. Mint a
szekrény a Narniában: kinyitod, és ott vagy. Egyszerre belső utazás,
valamint téren és időn átívelő visszatekintés egy régmúlt korszak melegébe.
A tomboló
pestisjárványból lábadozó, kábult Amszterdam elevenedik meg a lapokon. A 17.
század hirtelen elérhető közelségbe kerül. A meghitt kis sütöde, a cukrászlány üde
bája, a doktor biztos jelleme: mindez egy nagyon érzelmes, kedves történet
alapját képezi. Akad egy kis rejtély, izgalom, bár a krimi címke azért erős
túlzás. A szárba szökkenő szerelem szépsége azonban magával ragadó.
Intenzív, koncentrált hangulatbonbon. Szétárad és betölti a
lelkedet. Kicsit súlytalan, de ez a javára válik. Az elején több izgalmat, kiforrottabb
konfliktust és megoldást ígér, a végén mégis örömet szerez az isteni
beavatkozással. Szeretem az ilyet, amikor a jó reménység forgatja a sors
kerekét az olvasó legnagyobb megelégedésére.
Jó olvasni,
jó elmerülni benne. Semmi bonyolult, semmi igazán szívet tépő, ellenben
ellenállhatatlan és lebilincselő. Egyszerűen szerethető. Őszintén szólva, nekem
pontosan erre volt szükségem, főként, mert az ezt megelőző olvasmányom erősen
megviselt.
Mörk Leonóra
úgy hozza el otthonod falai közé a békét, az elcsendesedést, az apró örömök
élvezetét, mintha ez volna az élet legtermészetesebb dolga. Mert egyébként az
is, és erre mindannyiunknak égető szükségünk van.
Ha gyógyírra, menekvésre vágysz, ne keresgélj tovább. Ez a te könyved a gyönyörű leírásaival, a megkapó borítójával, és a melegséggel, amit magából áraszt. Külön érdekessége és erénye még, hogy a végén pár korabeli receptet is találhatunk – a kalandvágyó olvasó felcsaphat 17. századi holland cukrásznak. Vallom, hogy ebben a rohanó, ingerekkel túltelített világban egy ilyen szelíd kaland a nyugalom szigete: áldás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése